Szerző: Mitrik Dóra | okt 20, 2025 | cikkek
Október 18-án, szombaton ismét megrendeztük iskolánk hagyományos pályaorientációs napját, amelyen idén is az apátkútis szülők kapták a főszerepet. Ezen a napon ők látogattak el hozzánk, hogy meséljenek a hivatásukról, és megmutassák, mit jelent számukra a mindennapi munka öröme és felelőssége. A program igazán tartalmas volt: a gyerekek első kézből tapasztalhatták meg, milyen sokféle út és lehetőség létezik, és mennyire különböző, mégis izgalmas világokat rejtenek a szakmák.
A nap folyamán hallhattunk többek között az űrkutatás, a lovasterápia, a média, a filmezés és a munkavédelem kulisszatitkairól is. Továbbá betekintést kaptunk a barista, a sminktetováló, a fotórestaurátor vagy épp a bicikliszerelő mindennapjaiba is.
Az alábbi apátkútis szülők látogattak meg minket:
- Balázs Betti (lovasterapeuta)
- Bebesi István (ügyvéd)
- Gera Dávid (űrkutató)
- Herczeg Henriette (reptéri földi kiszolgálás)
- Horváth Gabriella (szomatodráma)
- Karácsony Ágnes (munkavédelmi szakember)
- Kemény Ferenc (filmezés, fotózás)
- Müller Antal (bicikliszerelő)
- Nagy Kinga (sminktetováló, kozmetikus)
- Sor Zita (fotórestaurátor)
- Széchy-Baráth Adrienn (média és újságírás)
- Vágréti Attila (barista)
Külön öröm volt, hogy vendégünk volt Borbély Mihály jazz zenész is, aki zenéjével tette még emlékezetesebbé a napot.
Köszönjük minden szülőnek, aki megosztotta velünk a hivatása történetét és lelkesedését: nagy élmény volt együtt tanulni tőletek!
Szerző: Mitrik Dóra | szept 30, 2025 | cikkek
Egy jó tanító nemcsak tudást ad, hanem közösséget is épít. Jövő szeptembertől Mintál Borbála tanító kíséri majd az Apátkúti Erdei Általános Iskola leendő elsőseit az iskolaévek kezdetén. Arról kérdeztük, milyen módszerekkel tanít, miért fontos számára a közösség, és mit tart fontosnak a szülőkkel való együttműködésben.
Miért választottad a tanítói pályát? Mi adja neked a legtöbb örömöt ebben a munkában?
Bori: Az igazság az, hogy nem választottam, hanem megtalált. Eredetileg muzsikusnak készültem, barokk furulyán végeztem a konzervatóriumot, mikor felvételi előtt két héttel a mesterem, Czidra László váratlanul elhunyt. Az akkori tanszakunk megfogadta, abban az évben nem felvételizünk zeneművészeti főiskolára a mesterünk nélkül, aki utolsó óráink egyikén azt mondta, „több lábon álljunk a földön”.
Egész gyerekkoromat zeneiskolában, zenei táborban töltöttem. Egy idő után, mivel korán kiderült, hogy van érzékem a gyerekekhez és a tanítgatásukhoz, próbákat is vezettem
tizenévesen, majd az általános iskolai tanulmányaikban is kezdtem szabadidőmben segíteni zeneiskolai társaimnak. Korrepetáltam a próbák, órák szüneteiben.
Mikor 18 évesen választanom kellet, hova felvételizzek, ha már akkor nem indulok el zenei pályán, már egyértelmű volt, hogy a tanítás lesz az, ami igazán közel áll hozzám. Alsós kisgyerekekkel szerettem igazán foglalkozni. Hihetetlen öröm volt, mikor megküzdöttünk valamilyen feladattal és utána kis tanítványom megérkezett az iskolából és már messziről szaladt, hogy „Bori! Sikerült! Már meg tudom csinálni!” Úgy gondoltam, ennél a büszke mosolynál, csillogó szempárnál több nekem nem is kell. Hálás vagyok Mesterem tanácsáért, mert igazán megtaláltam a nekem való hivatást.
18 év tapasztalat áll már mögötted tanítóként: mit tartasz a legnagyobb erősségednek pedagógusként?
Bori: Sok jó és még jobb tulajdonságot illene felsorolnom itt, de azt hiszem, az, hogy türelmes, kedves vagy kreatív egy pedagógus, az alap dolog a hivatásunkban. Amit én fontosnak tartok magamról, hogy szeretek igazi közösségben dolgozni… Nemcsak a tantestületemben, hanem az osztálytermemben is. Ezért arra törekszem, hogy olyan csapatot építsek, ahol mindenki hasonlóképpen érez.
Arra tanítok minden gyermeket, akivel dolgozom, hogy bátran legyen Ő is olyan egy közösségben, amilyen az életben valójában: amilyen csak szeretne lenni. Legyen hiteles a hibáival és erősségeivel együtt. Annál kevés jobb érzés van, mint mikor reggel úgy érsz be az iskolába, hogy „jajj de jó itt lenni!”, mert itt mindenki szeret és elfogad.
Ének-zene óráimon sokszor kerülnek elő különleges hangszerek, melyeket a gyerekek kezükbe is vehetnek, megszólaltathatják, kísérhetik velük a tanult dalainkat. Emellett rendszeres szereplő a gitárom is. Zenei kísérettel könnyebb a közös éneklés, jobb hangulat.
Szakmailag is igyekeztem magam továbbképezni az évek során. Neveléstudományi mesterszakon egyetemi diplomát is szereztem és nagyon sok alternatív tanítás-tanulási módszert ismertető kurzuson vettem részt. Az itt szerzett tudást minden nap igyekszem adaptálni munkámban és szívesen meg is mutatom, milyen új élményekkel gazdagodtunk együtt a gyerekekkel. Bámulatos, amikor tanítványaim maguk is rádöbbennek, mennyire jó új tudást szerezni, új képességekre szert tenni. A humor, játék, nevetés ezek után már magától jön.
Az elmúlt tanév során nevelőtestületünk látóterébe került a kreatív tanulás témája is. Ennek megismerésével foglalkozunk jelenleg. Nagyon várom az ezzel kapcsolatos új, izgalmas feladatokat, szeretem a kihívásokat.
Hogyan segíted a gyerekeket abban, hogy jó közösséget alkossanak, és mindenki megtalálja a helyét az osztályban?
Bori: Mivel kis létszámú osztályokkal dolgozunk együtt, jól ismerjük a csoportok dinamikáját. Az osztályomba járó tanulókkal kifejezetten jó a kapcsolatom, és mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy összetartó, támogató, egymást megfelelően segítő csapat vagyunk. Nem kellett ezért sokat tennünk, csak elfogadnunk egymást olyannak, amilyen és meglátni mindenkiben a jót.
Milyen módszereket, technikákat használsz szívesen a tanítás során?
Bori: A modellezést, manipulációt kifejezetten fontosnak tartom a tanulási folyamatban, így rendkívül sok kreatív fejlesztő eszközt használok a mindennapokban. Ilyen pl. a miniLÜK okostábla is a matematika és magyar nyelv és irodalom órákon, vagy a hangcsövek ének-zene órán. A gyerekek könnyen megtanulják használatukat és nagyon élvezik is.
Ha kinézek a termem ablakán, a zöld erdőt látom. Megnyugtató érzés békességben, madárcsicsergésben lenni szinte egész nap. De a legjobb, hogy gondolunk egyet, és kimegyünk az udvarra, ahol igazán megfigyelhetjük élő környezetünket. Ez szinte bármire remek kiindulási pont: gondoskodás, figyelem, koncentráció, segítségnyújtás-együttműködés.
Kilátogatunk a kecskéinkhez, környezetismeret órán megfigyeljük őket, információkat gyűjtünk róluk, majd elmeséljük egymásnak megfigyeléseinket, le is jegyezzük őket egy kerek fogalmazásban, egész kicsikkel dramatizáljuk, hogy mi is kiskecskék vagyunk….Olyan tantárgyi koncentrációra ad lehetőséget, ami nem lenne az igazi, ha nem egy élő kisállatról gondoskodnánk.
Mit tartasz fontosnak a szülőkkel való együttműködésben?
Bori: Az őszinte, közvetlen kommunikációt. A szülők partnerek a nevelésben, és fontos, hogy mind ugyanazt a célt lássuk: a gyerekek fejlődését, boldogságát. Nyitottan beszélgetünk örömökről és nehézségekről, így tudjuk valóban segíteni a gyerekeket.
Hálás vagyok, hogy mostani osztályom szülői csapata ilyen támogató, nem is kívánhatnék jobbat.
Van olyan közös szokás vagy hagyomány, amit szeretnél bevezetni a leendő osztályodba?
Bori: Nagyon szeretnék teret adni annak, hogy az ünnepeket mi magunk alakítsuk ki az osztályunkban. Számos ünnep színesíti a hétköznapjainkat, legyen az családi vagy nemzeti, de mégis fontosnak tartom, hogy néha-néha megünnepelhessük saját magunkat, a közösségünket vagy egy osztályunk számára fontos eseményt, élményt. Ha lehetőség van arra, hogy ezek ismétlődhessenek, mindig szeretettel fogunk visszagondolni az együtt töltött időre és arra a sok-sok élményre, amit épp megkoronázunk a mi személyes “ünnepünkkel”.
Szerinted mitől különleges az Apátkúti Suli? Miben más itt tanítani, mint máshol? Mit ad ez az iskola a szülőknek és gyerekeknek?
Bori: Itt tényleg minden gyerek fontos, senki sem „veszik el” a kis létszámú csoportban. Tanítóként lehetőségem van valóban személyre szabottan figyelni rájuk, és a szülők is érzik, hogy gyermekeik biztonságban vannak. A gyerekeknek pedig szabadságot adunk arra, hogy önmaguk legyenek, kibontakoztassák a tehetségüket.
Nagycsoportosból kisdiákká válni hatalmas változást jelent a gyermek és a család életében egyaránt. Az első időszakban hogyan tudod támogatni az elsősöket egyénileg és osztályközösség szinten ebben az átmeneti időszakban?
Bori: Ez lenne szülőként a legfontosabb kérdés, amit én a leendő tanítónak feltennék. Gyermekem új környezetben, új társakkal, sok segítővel, mégis “egyedül”, azaz nélkülem van az új kihívások kezdetén. Úgy mondom ezt, mint leendő, gyermekét iskolába indító édesanya: legyen a gyermekem biztonságban érzelmileg és fizikailag is. Akkor boldog, akkor tettrekész, ha biztonságban érzi magát, kicsit hasonlóan, mint itthon.
Az első hetekben a legfontosabb ez. Rutinokat, kapaszkodókat alakítunk ki, sok játék, mozgás, közös éneklés teszi a napunkat még az óvodához hasonlóvá, így könnyebbé válik az átmenet. Szeretek dicsérni és nem is fukarkodom vele. Sok pozitív visszajelzést adok, beszélgetéseinkkel, közös tevékenységeinkkel az összetartozás élményét erősítem.
Ha a leendő elsősök visszagondolnak rád és az iskolára, mit remélsz, mi lesz az az egyetlen, legfontosabb dolog, ami eszükbe jut majd?
Bori: Bízom benne, arra fognak emlékezni, hogy itt jó volt gyereknek lenni. Hogy szerettek iskolába járni, és a tanulás nemcsak feladat, hanem öröm is lehet. Ez az, amit igazán szeretnék nekik útravalóul adni… Amire valóban úgy gondolom, hogy emlékezni fognak, az egyszerűen megfogalmazható: „Itt itthon voltunk…és ide bármikor hazajöhetünk.”
Szerző: Mitrik Dóra | jún 16, 2025 | cikkek
Május végén ismét megtelt élettel az Apátkúti Erdei Iskola udvara hétvégén is: madárdaltól, énekszótól és nevetéstől volt hangos a Magból Erdő fesztivál. A fesztiválsorozat negyedik eseménye mára a Dunakanyar térségének családjait egyre nagyobb számban vonzza, évről évre több látogatót csalogatva a környező településekről.
A fesztivál egyedi varázsát nem csupán a tartalmas, természetközeli programok adják, hanem az is, hogy minden apró részlete közös munka eredménye: diákok, pedagógusok és szülők hónapokon át készülnek együtt, hogy erre a napra igazi erdei csodavilágot teremtsenek.
Az idei fesztivál központi témája a madárvédelem volt – különös figyelemmel azokra a fajokra, amelyek fészkelési kedve az elmúlt években drámaian csökkent. Ez a jelenség adta az inspirációt a fesztivál tematikájához. Földi Péter, az Apátkúti Iskola alapítója fontosnak tartotta, hogy az esemény ne csak szórakoztasson, hanem érzékenyítsen és elgondolkodtasson: Miért tűnnek el a fészekrakó madarak? És vajon mi mit tehetünk ellene?
A programkínálat idén is gazdag volt: kézműves piac, odúkészítő sarok, solymászbemutató, táncház, valamint az ordítvafestés kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújtott. Az esemény egyik legkülönlegesebb része azonban kétségtelenül a Szülő–Tanár–Diák kiállítás volt, ahol a közösség tagjai saját alkotásaikon keresztül mutatták meg: az iskola nemcsak oktatási intézmény, hanem egy élő, kreatív és egymást támogató közeg.
A Magból Erdő fesztivál sokkal több, mint egy rendezvény, ugyanis komplex képet mutat intézményünk pedagógiai hitvallásáról is: a közösség erejébe, a természettel való kapcsolódás fontosságába és az abba vetett hit, hogy a gyerekek tanulási kedvét és fejlődését a szabad alkotás és a közös élmények támogatják meg igazán.
A visegrádi völgyben ezen a napon valóban erdő nőtt egyetlen magból – egy ötletből, amelynek gyökereit az Apátkúti Suli közössége gondozza, és amelynek lombjai alá egyre többen húzódnak be évről évre.
Szerző: Mitrik Dóra | ápr 16, 2025 | cikkek
O. Nagyné Corsei Gréta angol szakos tanító és alapozó mozgásfejlesztő, szeptembertől pedig az Apátkúti Erdei Általános Iskola leendő első osztályos tanulóinak tanítója lesz. Grétivel arról beszélgettünk, mit jelent számára a családias iskolai közeg, hogyan készül az iskolakezdésre, és miként segítheti a mozgásfejlesztés a gyerekeket a tanulásban és a mindennapokban.
Az Apátkúti Suli egyik alapértéke a családias légkör. Számodra mit jelent ez a tanításban? Hogyan szeretnéd megvalósítani az osztályodban?
Gréti: Nagyon élvezem, hogy a kezem, a szemem, a fülem és a szívem át tudja ölelni az egész osztályt, nem marad vakfolt, nincs kirekesztett gyermek, továbbá differenciálni is könnyebben tudok, legyen szó akár lassabban haladó vagy bizonyos területeken jobban teljesítő gyerekről.
Az iskolakezdés nagy mérföldkő egy gyermek életében. Tanítóként mit tartasz a legfontosabbnak az iskolaérettség szempontjából? Milyen készségek segítik a gyerekeket az első osztály sikeres indulásában?
Gréti: Nehéz kérdés, hiszen sok terület együttműködése szükséges ahhoz, hogy egy gyermek felkészült legyen arra, hogy iskolai életét megkezdje. Míg az óvodai évek alatt a gyermek kibújhat egy adott feladat elvégzése alól, az iskolában ez már nem lehetséges. Annak a gyereknek, aki még nem érdeklődik az iskola iránt, figyelmèt még teljesen csak a játékok kötik le, nehezebb aktivizálni a tanulási motivációját, ami pedig nagyon fontos ahhoz, hogy sikeres legyen az iskolában. Elindulhat ezáltal egy olyan lavina, ami az egész tanulmányi útjára kihat.
Minden iskolai szituáció megkívánja az adott helyzet megértését, az együttműködésre való képességet, illetve a szabályokhoz való alkalmazkodást. Én ezeket tartom elsősorban fontosnak: nem kell, hogy tökéletesen jelen legyenek, hiszen ezeket folyamatosan formáljuk, erősítjük, de fontos, hogy az alapok ott legyenek a gyermekben. A másik, ami szintén fontos, az az önállóság.
Mozgásfejlesztés fontosságáról sokat lehet olvasni manapság. Tanulmányaidat jelenleg mozgásfejlesztő terapeutaként folytatod, így kíváncsi vagyok rá, milyen konkrét módon jelenik majd meg a mozgásfejlesztés az osztályod életében?
Gréti: A mozgás fejlettségi szintje szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével és az értelmi fejlődéssel. Emellett kihat a beszédfejlődésre, a finommozgásokra (író-rajzoló mozgásokra) és a figyelem-koncentrációra is. Kisgyermekkorban különösen fontos a mozgás, mert ezen keresztül készül fel az agy számos olyan feladatra, amelyet majd iskoláskorban kell elvégeznie. Nem is gondolná az ember, hogy a rövid ideig tartó kúszás, mászás, hintázás vagy annak hiánya évekkel később milyen komoly tanulási és viselkedésbeli problémák okozhat. Hozzá kell tennem viszont azt is, hogy az agy fantasztikus, és olyan kompenzáló technikákkal rendelkezik bizonyos esetekben, hogy szinte alig lehet észre venni a hiányosságokat – ez viszont iszonyú fárasztó, és sokszor a tanuláshoz túl fáradt gyerekek ebben szenvednek.
Ezért jó tudni, hogy az iskolai tanulási zavarok megelőzésében kulcsfontosságú a sokoldalú mozgásfejlesztés. A szeptemberben induló első osztály órarendbe építve fog heti 2×45 perces alapozó mozgásfejlesztésben részesülni. Nagy izgalommal várom, hiszen így nemcsak tanítóként, hanem mozgásfejlesztőként is láthatom majd, mik azok a területek, ahol hiányosságok vannak, és milyen módon segít majd a fejlesztés.
Tudsz erre példát mondani: hogyan segíti a mozgásfejlesztés a kisiskolásokat mondjuk az írás-olvasás elsajátításában?
Gréti: A mozgás során gyűjtünk folyamatos információkat a környező világunkról, ezáltal kap az agyunk minél több ingert. A test minden mozdulata bizonyos érzetet vált ki, ezeket az agy összegyűjti, elemzi és a múltbeli tapasztalatokon alapuló értelmet illetve gondolatot hozzárendeli. A tanultakat a mozgás segítségével elmentjük emlékezetünkben – az írás is egyike az agy meghatározott részében elraktározott mozgásnak, akárcsak az úttesten való biztonságos átkelés. A tanulásért (és gondolkodásért) felelős agyközpont aktiválását a testmozgás és a külső világgal való kölcsönhatás is elősegíti.
Sokan azt mondják, hogy egy jó tanító meghatározó élményt adhat a gyerekeknek, amely az egész tanulmányi útjukra hatással van. Te mit szeretnél adni a tanítványaidnak?
Gréti: Elfogadást és szeretetet. Leginkább azt próbálom folyamatosan átadni a gyerekeknek, hogyan fogadják el egymást, hiszen egy osztályban, egy közösségben fognak együttműködni éveken keresztül, és igencsak meg tudja nehezíteni a gyermekek mindennapjait, ha olyan társak közé kell járniuk, akik nem szeretik és nem fogadják el a másikat. Ha alaposan megismerik egymást, akkor könnyebben megértik a különböző helyzetekben előforduló viselkedéseket, reakciókat és érzelmeket. Ha ezt a megközelítést fokozatosan elsajátítják, könnyebben tudnak majd társas kapcsolatokat kialakítani és fenntartani felnőttkorukban is.
A valódi elfogadásnál pedig a szeretet már jelen van. Úgy gondolom, hogy egy olyan közegben, ahol szeretik az embert, ott fejlődés, sikerélmény, öröm és nyugalom van.
Szerző: Mitrik Dóra | márc 14, 2025 | cikkek
Magyarország a Magyar Bankszövetség kezdeményezésére, a Pénziránytű Alapítvány szakmai támogatásával először 2015-ben csatlakozott az Európai Pénzhét (European Money Week) mára már több, mint 35 országot átfogó kezdeményezéséhez. Ennek célja az általános- és középiskolások pénzügyi ismereteinek megalapozása, valamint egy széleskörű szakmai összefogás megteremtése a pénzügyi tudatosság fejlesztésében aktív szervezetek, intézmények között. Az oktatásért felelős tárca 2017-től a tanév rendjébe is beemelte a témahetet és a Belügyminisztérium immár projektgazdaként támogatja a programot.
Több éve sikeresen futnak azok a tematikus hetek, amelyek során évről évre olyan, a gyermekek jövőjét meghatározó témákkal foglalkozhatnak, mint a pénzügyi tudatosság, a fenntarthatóság vagy az elmúlt egy évben különösen nagy hangsúlyt kapott digitális kompetenciafejlesztés.
Témahét, amikor az adott tárgykört a diákok három-öt tanítási napon, esetleg hosszabb időkeretben iskolai és iskolán kívüli helyszíneken, rugalmas időkeretek között, változatos tevékenységtípusok és sokszínű módszertani eszközök segítségével dolgozzák fel. A témahetek általános célja a 21. század köznevelési elvárásainak megfelelő szemléletformálás, a mindennapokban használható gyakorlati ismeretek játékos, élményszerű átadása, illetve a tanárok ösztönzése új pedagógiai módszerek kipróbálására. Az oktatási intézmény a munkatervében témahét keretében megszervezheti a tantervben előírt, az adott témával összefüggő tanítási órákat, foglalkozásokat. A PÉNZ7 minden évben, rendszerint március első felében zajlik, de a kezdeményezéshez kötődő kísérő programok akár a tanév végéig is követhetik egymást.
Több éve sikeresen futnak azok a tematikus hetek, amelyek során olyan, a gyermekek jövőjét meghatározó témákkal foglalkozhatnak, mint a pénzügyi tudatosság, a fenntarthatóság, és nagy siker az, hogy az iskolák, tanárok és általuk a diákok évről
évre kiemelkedően magas számban vesznek részt a témahéten. 2024-ben például 1.290 iskolában 203.000 diáknak tartották meg a rendhagyó tanórákat pénzügyi és/vagy vállalkozói témában.
Az iskolában voltak már témahét kezdeményezések, de a teljes hetet kitöltő, sőt a tavaszi hónapokra átnyúló témák ilyenfajta feldolgozása még nem történt meg. Ez amiatt is lehet, hogy ezek a napok átgondolt, aprólékos tervezést, rugalmasságot és sok munkát igényelnek az iskola minden dolgozójától.
Amikor szeptemberben a tanévnyitó értekezleten elhatároztuk a Pénz7 megtartását, legfontosabb céljaink a következők voltak: jobban megismertetni a pénz történetét, természetét diákjainkkal, és megmutatni hogyan befolyásolja változatos arculattal mindennapjainkat, hogy viselkedik a digitális térben, és hogyan lehetünk tudatos használói. Úgy látjuk, hogy ezek a célok a hét során megvalósultak.
Programjaink nagy része a hétfői, keddi és csütörtöki napon zajlott, melynek eseményeit, azok időpontját, programvezetőjét, menetrendjét egy aulánkban felállított nagy táblán lehetett követni. Erre nagy szükség volt, mert a sokszor párhuzamosan folyó programok, események szétfeszítették a hagyományos órakereteket. Szerdán és pénteken a megszokott munkarend szerint folyt a tanítás, de természetesen a téma ezeket a napokat is átszőtte.
Miről szóltak az órák: szövegfeldolgozások során híres pénzemberekről, híres pénzekről, pénzmesékről, pénzkalandokról, tőzsdéről, tulipánról, pazarlásról, pénzhasználatról, családi költségvetésről, pénzügyi kutatásokról, pénzügyi tervezésről, internetes vásárlásról, az állam gazdasági szerepéről, statisztikáról, zsebpénzről.
Miről szóltak előadások: a fenntarthatóság és pénz kapcsolatáról, a virtuális pénzekről, az alapítványok pénzügyi működéséről, pénzföldrajzról, régi pénzekről.
A hét két nagyon izgalmas napja volt a kedd és a csütörtök.
Kedden a Visegrádi Mátyás Király Múzeum múzeumpedagógusa, Hlavács Bettina és régésze, Kovács István jött hozzánk pénzveréssel, középkori pénztörténetekkel és bemutatóval, az ehhez kapcsolódó érdekes életmód történetekkel.
Mindkettőjükről köztudott, hogy értenek a gyerekek nyelvén, mégis meglepődtünk, hogy a kicsik meg merték fogni a nehéz kalapácsot, a nagyoknál pedig sikerül elővarázsolniuk a tanórák sokszor feledésbe merülő anyagát. A múzeum nyitottságát intézményünk és diákjaink iránt nem először tapasztaltuk az évek során, ezen foglalkozások biztosításával valóban maradandó, pénzben ki nem fejezhető élményhez juttattak minket. A vert pénzeket a gyerekek nagy örömmel tették zsebre, és vitték haza emlékként.
A csütörtöki nappal az volt a célunk, hogy bemutassuk a pénz közvetítő szerepét a személy és a vágyott tárgy között: ezen a napon az intézmény gyönyörűséges saját pénzével, az Apátkúti petákkal lehetett saját boltunkban vásárolni, melyet egy olyan grafikus tervezőművész álmodott meg, aki mindig áldozott időt, tehetséget, ötletet, tanácsot jó ügyek, közösségek érdekében. Kacsán György ajándékba adott sok-sok munkájával szellemes, gondolatébresztő, az intézmény további terveiben méltán helyet követelő petákok álltak be az ősi, közvetítő szerepbe. A mellékelt képeken is átjön az a hangulat, izgalom, öröm, ahogyan fogadtuk ezeket a pénzeket. Aki nem vásárolt ezen a pénzen, az Apátkúti petákon, vagy nem költötte el az egészet, a nap végén visszaválthatta, de sokan inkább hazavitték.
A gazdag programok hatékonyan szolgálták az oktatási alapkompetenciák fejlődését. Ezek programjainkban megjelenő azonosítását “A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérési-értékelési és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása” projekt alapján tettem, melynek szakmai vezetője Csépe Valéria volt.
A kompetencia olyan ismereteket és tudást, képességeket és készségeket, attitűdöket és értékeket foglal magában, amelyek a személyt képessé teszik egy adott feladat eredményes elvégzésére. /Csépe/
TANULÁSI KOMPETENCIÁK
A tanulási kompetenciák fejlődése a témahét során: az egyéni tanulási útvonalak kialakítása, belső motivációval ösztönzött tevékenységek végzése, a tudás aktív konstruálása, önállóan vagy másokkal együttműködve. /sokféle tanulási helyzet, feladatlapok, válaszhatóság, tanulási stratégiák kipróbálása/
KOMMUNIKÁCIÓS KOMPETENCIÁK
A kommunikációs kompetenciák fejlődése a témahét során: a tanuló szóban, írásban és digitális eszközök felhasználásával vagy egyéb módon, kommunikációs szándékkal, olyan információcserét folytat, amely a gondolatok, érzések és tapasztalatok hatékony kölcsönös megosztását teszi lehetővé. /szövegalkotás, történetmondás, nonverbális jelzések felismerése, interakciók/
DIGITÁLIS KOMPETENCIÁK
A digitális kompetenciák fejlődése a témahét során: az információk kezelése, a digitális térben folytatott kommunikáció és együttműködés, valamint a biztonságos és etikus eszközhasználat, fejlődik a digitális problémamegoldó képessége. /használja az operációs rendszereket, fogékony a digitális eszközök etikus használata iránt/
A GONDOLKODÁS KOMPETENCIÁI
A gondolkodás kompetenciáinak fejlődése a témahét során: adatgyűjtés és rendszerezés, információátalakítás, értelmezés és elemzés, összefüggésfeltárás, kritikai mérlegelés és döntés, amelyek hozzájárulnak a tudományos és technológiai gondolkodás kialakulásához. /adatgyűjtés, adatelemzés, érvelés, a mindennapi élet tényei, és az ezeken alapuló döntések, összefüggés feltárás/
SZEMÉLYES ÉS TÁRSAS KOMPETENCIÁK
A személyes és társas kompetenciák fejlődése a témahét során: a pozitív énkép, a testi-lelki egészség, az alkalmazkodás készségei, a kiegyensúlyozott társas kapcsolatok és a tudatos életvitel; a tanuló tisztában van alapvető jogaival, kötelezettségeivel és kisebb-nagyobb közösségeihez fűződő felelősségével. /pénzügyi tevékenységek tudatosítása az egészségkárosító tevékenységekben, társadalmi felelősségvállalás, csoportbeli szerep tisztázása/
A KREATÍV ALKOTÁS, ÖNKIFEJEZÉS ÉS KULTURÁLIS TUDATOSSÁG KOMPETENCIÁI
A kreatív alkotás, önkifejezés és kulturális tudatosság kompetenciái: a tanuló kreativitásának kibontakoztatása, a művészi önkifejezés megélése, a kulturális önazonosság és a sokszínűség pozitív értelmezése, az emberi alkotás tisztelete. /a dolgok kultúrtörténeti szerepe, változása, sokszínűsége, plakáttervek/
MUNKAVÁLLALÓI, INNOVÁCIÓS ÉS VÁLLALKOZÓI KOMPETENCIÁK
A kreatív alkotás, önkifejezés és kulturális tudatosság kompetenciái a témahéten: a tanuló kreativitásának kibontakoztatása, az önkifejezés megélése, a kulturális önazonosság és a sokszínűség pozitív értelmezése, az emberi alkotás tisztelete. /a munka világának megismerése, a család munkahelyei, költségvetése, munka és pénz/
Már a témahét indításakor megállapodtunk, hogy a projekt egész tartalma alatt gyűjteni fogjuk a közben keletkező dokumentumokat, tanulói munkákat, tanártól, diáktól, szülőtől származó értékeléseket, megjegyzéseket. Ez így is történt, de rendezésük még várat magára. Egy hatodik osztályos tanulónk fogalmazását, mint az egyik legjobbat, mégis már most ajánljuk olvasásra. A munka mellett természetesen sokat játszottunk régi és új, pénz alapon működő társasjátékokkal, rejtvényekkel, kvízekkel.
Reméljük, írásunk közelebb viszi az olvasót ahhoz, hogy azok a sokszor emlegetett tanulói kompetenciák hogyan fejlődnek az iskola mindennapjaiból kicsit kiemelkedő témaheteken. Ez alatt a hét alatt nem éreztük, hogy az idő pénz, mert volt saját” pénzünk,” jól szervezett időnk, tehát mindkettőből éppen a kellő mennyiség állt rendelkezésre.
Bátorítunk minden iskolát a Pénz7 szervezésére:
Sziráki Judit igazgató
Jékely Endréné a témahét szakmai vezetője
https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/temahetek-0
www.penz7.hu.
https://penziranytu.hu/sites/default/files/tananyag/penz7/2024/P7_2024_Penzugyi_eletleckek_56_UTMUTATO.pdf
/EFOP-3.2.15-VEKOP-17-2017-00001 A köznevelés keretrendszeréhez kapcsolódó mérési-értékelési és digitális fejlesztések, innovatív oktatásszervezési eljárások kialakítása, megújítása
Egy rossz döntés és Bitcoin
(Igaz történet alapján)
Zsolt egy sikeres egyetemi tanuló. Egy kiemelkedően jó diák, így hát ösztöndíjat is kapott. Az egyetemen jó a közösség, rendszeresen rendeznek bulikat vagy éppen csak találkozókat.
Pont egy ilyen rendezvényt szerveztek a barátai 2013 július 4-én. Amire Zsolt természetesen elment, mivel a közösség egyik kulcsembere. Zsolt így hát július 4-én este 8-kor (mivel ekkorra beszélték meg) felvette a bulizós ruháját, ami egy szakadt farmernadrág és egy póló, amin a kedvenc metál zenekarának logója volt, a Metallica. De amikor ki akart lépni a lakása ajtaján eszébe jutott valami. Beugrott neki, hogy múlt töriórán azt mondta, hogy ő fog otthon venni Bitcoint (a barátai ajánlására). Így hát leült a gépéhez és a maradék ösztöndíjának egyharmadát elköltötte 112 Bitcoinra. Utána abban a tudatban, hogy most már teljesítette ígéretét elindult a buliba, ami Pest egyik kibérelhető szórakozóhelye a 2-es Villamos nevű itató. Fél 9-kor odaért a 2-es Villamoshoz, aminek ajtaja előtt barátai várták. Barátnője szemére vetette, hogy késett. Zsolt erre elmesélte, hogy vett egy csomó Bitcoint. Amikor a barátai meghallották Zsolt történetében azt, hogy 112 Bitcoint vásárolt elkerekedett a szemük. Brúnó tátott szájjal hallgatta Zsolt beszámolóját és akkor ámult el igazán a csodálkozástól, amikor meghallotta, hogy Zsolt mindössze 15 ezer Ft-ból vásárolta azt a rengeteg Bitcoint. Ekkor Máté jött ki hozzájuk és megkérdezte őket, meddig akarják még fagyasztani magukat. Erre eszükbe jutott, hogy már fél órája kint állnak, így hát bementek. Bent rögtön megcsapta az orrukat a bagó szaga. Mindannyian köhögve támolyogtak egy kicsit kevésbé légmérgezett helyre. Leültek a pulthoz, ahol nekiláttak megszabadítani a szórakozóhelyet az alkoholtól. Negyed 11 körül Zsolt és pár barátja úgy döntött, hogy rendelnek egy kis ételt, mivel a 2-es Villamosban alkoholt és cigit leszámítva nem lehetett venni semmit. De amikor rendelni akartak kiderült, hogy mindenki elitta már a pénzét. Ekkor Zsolt felkiáltott: “ De hisz én pont ma vettem Bitcoint” . És három perccel később, már 12 Bitcoinért 12 pizzát rendelt. A többi Bitcoin-ját pedig egy kóddal ellátott felhőbe helyezte, amit a telefonján mentett le. A pizza viszonylag gyorsan megjött és Zsolték kiéhezve hozzá is láttak. A bulinak vége lett éjfél körül.
Zsolt mindent egy lapra tett fel és agysebész akart lenni, de ezt nem sikerült elérnie. Közben elfogyott az ösztöndíja, nem talált munkát és az albérletét sem tudta fizetni. Egyik nap olvasta hírekben, hogy írdatlanul megnőtt a Bitcoin értéke. Eszébe jutott, hogy a telefonján lévő Bitcoin már milliókat ér. A telefonját viszont már régen kidobta. Úgy gondolta, muszáj lesz megszereznie a telefonját. Innentől kezdve minden nap csak szeméttelepeken kutakodott. Ez az évekig tartó kutakodás lassan tönkretette a kapcsolatait. Sosem tudott szabadulni a gondolattól, hogy mennyibe is került az a 12 pizza.
Fábián-Tóth Ambrus
