Szerző: Mitrik Dóra | nov 12, 2025 | cikkek
Idén új közösséggel gazdagodott az Apátkúti Erdei Általános Iskola: létrejött az Apátkútis Öregdiák Kör, amelynek célja, hogy összefogja az iskola korábbi diákjait, és élő kapcsolatot tartson fenn köztük és az iskola közössége között.
Az Öregdiák Kör tagjai vállalták, hogy rendszeres eseményekkel erősítik az öregdiákok közösségét, emellett pedig aktívan segítik az iskola életét is, legyen szó rendezvényszervezésről, lebonyolításról, vagy fotózásról.
Az elmúlt hónapokban már több eseményen is részt vettek, és lelkes jelenlétükkel, kreatív ötleteikkel sokat tettek azért, hogy az iskola eseményei még színesebbek legyenek. A csoport emellett külső programokat is szervez, amelyek az apátkútis közösséghez tartozó fiatalokat újra és újra összehozzák.
A következő ilyen alkalom november 30-án lesz: ekkor rendezik meg a 3. Apátkúti Airsoft Group eseményt Szentendrén!
Köszönjük az Öregdiák Kör tagjainak, hogy a sulihoz való kötődésük ennyi év után is élő és példát mutat a mostani diákoknak is!
(Ha szeretnél te is csatlakozni az Apátkútis Öregdiák Körhöz, írj az info@apatkutisuli.hu címre!)
Szerző: Mitrik Dóra | nov 4, 2025 | cikkek, programok
Az év utolsó őszi hétvégéjén, 2025. november 22-én szeretettel várunk minden természetkedvelő családot az Őszbúcsúztató Magból Erdő családi fesztiválra, ahol közösen búcsúztatjuk az őszt és köszöntjük a közelgő téli ünnepkört.
A fesztivál színes programokkal várja a családokat, gyerekeket, barátokat és mindenkit, aki szeretne egy napot a természethez közel, közösségben eltölteni.
A programok folyamatosan bővülnek, de már most biztos, hogy számíthatsz:
🌳 kézműves foglalkozások és alkotás természetes anyagokból
🚶♀️ meseséta az erdőben
📖 Mesemondó pihenős zóna
🌌 Capture the flag: közösségi játék a szabadban
🔥 tűzrakás és közös éneklés
🎶 művészeti programok
🍎 őszi finomságok és forró tea
Az esemény célja, hogy megálljunk egy pillanatra az év sodrásában, megéljük az ősz utolsó szépségeit közösen.
A fesztivált a Dunakanyar Oktatási Műhely Alapítvány és az Apátkúti Suli közössége szervezi. A belépés ingyenes!
Közlekedés és praktikus infók:
Cím: Mátyás király utca 96., Visegrád (A Patak Park Hotelt elhagyva, a Mátyás király utcáról jobbra elkanyarodva)
Gyalogosan, biciklivel: A helyszín a városközponttól és a komptól kb. 1,8 km-re található (gyalog kb. fél óra, biciklivel 10 perc, enyhe emelkedővel).
Komppal: A túlpartról (Nagymarosról) óra egészkor indul komp, menetidő kb. 5 perc. Az utolsó visszaindulás Visegrádról 19:45-kor vanAutóval: Parkolás az iskola előtt ingyenesen lehetséges, illetve az út mentén is (kérjük, szorosan húzódjatok le). A fesztiválhoz vezető fa hídra behajtani nem lehet, ezt sorompó jelzi majd.
Kérjük, hozzatok magatokkal saját bögrét/poharat, hogy minimalizáljuk a hulladékot.
A fesztivál kutyabarát, de csak akkor hozd magaddal négylábú barátodat, ha gyerek- és emberbarát, jól bírja a pórázt, és nem ijed meg a hangosabb zajoktól.
Szerző: Mitrik Dóra | okt 20, 2025 | cikkek
Október 18-án, szombaton ismét megrendeztük iskolánk hagyományos pályaorientációs napját, amelyen idén is az apátkútis szülők kapták a főszerepet. Ezen a napon ők látogattak el hozzánk, hogy meséljenek a hivatásukról, és megmutassák, mit jelent számukra a mindennapi munka öröme és felelőssége. A program igazán tartalmas volt: a gyerekek első kézből tapasztalhatták meg, milyen sokféle út és lehetőség létezik, és mennyire különböző, mégis izgalmas világokat rejtenek a szakmák.
A nap folyamán hallhattunk többek között az űrkutatás, a lovasterápia, a média, a filmezés és a munkavédelem kulisszatitkairól is. Továbbá betekintést kaptunk a barista, a sminktetováló, a fotórestaurátor vagy épp a bicikliszerelő mindennapjaiba is.
Az alábbi apátkútis szülők látogattak meg minket:
- Balázs Betti (lovasterapeuta)
- Bebesi István (ügyvéd)
- Gera Dávid (űrkutató)
- Herczeg Henriette (reptéri földi kiszolgálás)
- Horváth Gabriella (szomatodráma)
- Karácsony Ágnes (munkavédelmi szakember)
- Kemény Ferenc (filmezés, fotózás)
- Müller Antal (bicikliszerelő)
- Nagy Kinga (sminktetováló, kozmetikus)
- Sor Zita (fotórestaurátor)
- Széchy-Baráth Adrienn (média és újságírás)
- Vágréti Attila (barista)
Külön öröm volt, hogy vendégünk volt Borbély Mihály jazz zenész is, aki zenéjével tette még emlékezetesebbé a napot.
Köszönjük minden szülőnek, aki megosztotta velünk a hivatása történetét és lelkesedését: nagy élmény volt együtt tanulni tőletek!
Szerző: Mitrik Dóra | szept 30, 2025 | cikkek
Egy jó tanító nemcsak tudást ad, hanem közösséget is épít. Jövő szeptembertől Mintál Borbála tanító kíséri majd az Apátkúti Erdei Általános Iskola leendő elsőseit az iskolaévek kezdetén. Arról kérdeztük, milyen módszerekkel tanít, miért fontos számára a közösség, és mit tart fontosnak a szülőkkel való együttműködésben.
Miért választottad a tanítói pályát? Mi adja neked a legtöbb örömöt ebben a munkában?
Bori: Az igazság az, hogy nem választottam, hanem megtalált. Eredetileg muzsikusnak készültem, barokk furulyán végeztem a konzervatóriumot, mikor felvételi előtt két héttel a mesterem, Czidra László váratlanul elhunyt. Az akkori tanszakunk megfogadta, abban az évben nem felvételizünk zeneművészeti főiskolára a mesterünk nélkül, aki utolsó óráink egyikén azt mondta, „több lábon álljunk a földön”.
Egész gyerekkoromat zeneiskolában, zenei táborban töltöttem. Egy idő után, mivel korán kiderült, hogy van érzékem a gyerekekhez és a tanítgatásukhoz, próbákat is vezettem
tizenévesen, majd az általános iskolai tanulmányaikban is kezdtem szabadidőmben segíteni zeneiskolai társaimnak. Korrepetáltam a próbák, órák szüneteiben.
Mikor 18 évesen választanom kellet, hova felvételizzek, ha már akkor nem indulok el zenei pályán, már egyértelmű volt, hogy a tanítás lesz az, ami igazán közel áll hozzám. Alsós kisgyerekekkel szerettem igazán foglalkozni. Hihetetlen öröm volt, mikor megküzdöttünk valamilyen feladattal és utána kis tanítványom megérkezett az iskolából és már messziről szaladt, hogy „Bori! Sikerült! Már meg tudom csinálni!” Úgy gondoltam, ennél a büszke mosolynál, csillogó szempárnál több nekem nem is kell. Hálás vagyok Mesterem tanácsáért, mert igazán megtaláltam a nekem való hivatást.
18 év tapasztalat áll már mögötted tanítóként: mit tartasz a legnagyobb erősségednek pedagógusként?
Bori: Sok jó és még jobb tulajdonságot illene felsorolnom itt, de azt hiszem, az, hogy türelmes, kedves vagy kreatív egy pedagógus, az alap dolog a hivatásunkban. Amit én fontosnak tartok magamról, hogy szeretek igazi közösségben dolgozni… Nemcsak a tantestületemben, hanem az osztálytermemben is. Ezért arra törekszem, hogy olyan csapatot építsek, ahol mindenki hasonlóképpen érez.
Arra tanítok minden gyermeket, akivel dolgozom, hogy bátran legyen Ő is olyan egy közösségben, amilyen az életben valójában: amilyen csak szeretne lenni. Legyen hiteles a hibáival és erősségeivel együtt. Annál kevés jobb érzés van, mint mikor reggel úgy érsz be az iskolába, hogy „jajj de jó itt lenni!”, mert itt mindenki szeret és elfogad.
Ének-zene óráimon sokszor kerülnek elő különleges hangszerek, melyeket a gyerekek kezükbe is vehetnek, megszólaltathatják, kísérhetik velük a tanult dalainkat. Emellett rendszeres szereplő a gitárom is. Zenei kísérettel könnyebb a közös éneklés, jobb hangulat.
Szakmailag is igyekeztem magam továbbképezni az évek során. Neveléstudományi mesterszakon egyetemi diplomát is szereztem és nagyon sok alternatív tanítás-tanulási módszert ismertető kurzuson vettem részt. Az itt szerzett tudást minden nap igyekszem adaptálni munkámban és szívesen meg is mutatom, milyen új élményekkel gazdagodtunk együtt a gyerekekkel. Bámulatos, amikor tanítványaim maguk is rádöbbennek, mennyire jó új tudást szerezni, új képességekre szert tenni. A humor, játék, nevetés ezek után már magától jön.
Az elmúlt tanév során nevelőtestületünk látóterébe került a kreatív tanulás témája is. Ennek megismerésével foglalkozunk jelenleg. Nagyon várom az ezzel kapcsolatos új, izgalmas feladatokat, szeretem a kihívásokat.
Hogyan segíted a gyerekeket abban, hogy jó közösséget alkossanak, és mindenki megtalálja a helyét az osztályban?
Bori: Mivel kis létszámú osztályokkal dolgozunk együtt, jól ismerjük a csoportok dinamikáját. Az osztályomba járó tanulókkal kifejezetten jó a kapcsolatom, és mindannyian büszkék lehetünk arra, hogy összetartó, támogató, egymást megfelelően segítő csapat vagyunk. Nem kellett ezért sokat tennünk, csak elfogadnunk egymást olyannak, amilyen és meglátni mindenkiben a jót.
Milyen módszereket, technikákat használsz szívesen a tanítás során?
Bori: A modellezést, manipulációt kifejezetten fontosnak tartom a tanulási folyamatban, így rendkívül sok kreatív fejlesztő eszközt használok a mindennapokban. Ilyen pl. a miniLÜK okostábla is a matematika és magyar nyelv és irodalom órákon, vagy a hangcsövek ének-zene órán. A gyerekek könnyen megtanulják használatukat és nagyon élvezik is.
Ha kinézek a termem ablakán, a zöld erdőt látom. Megnyugtató érzés békességben, madárcsicsergésben lenni szinte egész nap. De a legjobb, hogy gondolunk egyet, és kimegyünk az udvarra, ahol igazán megfigyelhetjük élő környezetünket. Ez szinte bármire remek kiindulási pont: gondoskodás, figyelem, koncentráció, segítségnyújtás-együttműködés.
Kilátogatunk a kecskéinkhez, környezetismeret órán megfigyeljük őket, információkat gyűjtünk róluk, majd elmeséljük egymásnak megfigyeléseinket, le is jegyezzük őket egy kerek fogalmazásban, egész kicsikkel dramatizáljuk, hogy mi is kiskecskék vagyunk….Olyan tantárgyi koncentrációra ad lehetőséget, ami nem lenne az igazi, ha nem egy élő kisállatról gondoskodnánk.
Mit tartasz fontosnak a szülőkkel való együttműködésben?
Bori: Az őszinte, közvetlen kommunikációt. A szülők partnerek a nevelésben, és fontos, hogy mind ugyanazt a célt lássuk: a gyerekek fejlődését, boldogságát. Nyitottan beszélgetünk örömökről és nehézségekről, így tudjuk valóban segíteni a gyerekeket.
Hálás vagyok, hogy mostani osztályom szülői csapata ilyen támogató, nem is kívánhatnék jobbat.
Van olyan közös szokás vagy hagyomány, amit szeretnél bevezetni a leendő osztályodba?
Bori: Nagyon szeretnék teret adni annak, hogy az ünnepeket mi magunk alakítsuk ki az osztályunkban. Számos ünnep színesíti a hétköznapjainkat, legyen az családi vagy nemzeti, de mégis fontosnak tartom, hogy néha-néha megünnepelhessük saját magunkat, a közösségünket vagy egy osztályunk számára fontos eseményt, élményt. Ha lehetőség van arra, hogy ezek ismétlődhessenek, mindig szeretettel fogunk visszagondolni az együtt töltött időre és arra a sok-sok élményre, amit épp megkoronázunk a mi személyes “ünnepünkkel”.
Szerinted mitől különleges az Apátkúti Suli? Miben más itt tanítani, mint máshol? Mit ad ez az iskola a szülőknek és gyerekeknek?
Bori: Itt tényleg minden gyerek fontos, senki sem „veszik el” a kis létszámú csoportban. Tanítóként lehetőségem van valóban személyre szabottan figyelni rájuk, és a szülők is érzik, hogy gyermekeik biztonságban vannak. A gyerekeknek pedig szabadságot adunk arra, hogy önmaguk legyenek, kibontakoztassák a tehetségüket.
Nagycsoportosból kisdiákká válni hatalmas változást jelent a gyermek és a család életében egyaránt. Az első időszakban hogyan tudod támogatni az elsősöket egyénileg és osztályközösség szinten ebben az átmeneti időszakban?
Bori: Ez lenne szülőként a legfontosabb kérdés, amit én a leendő tanítónak feltennék. Gyermekem új környezetben, új társakkal, sok segítővel, mégis “egyedül”, azaz nélkülem van az új kihívások kezdetén. Úgy mondom ezt, mint leendő, gyermekét iskolába indító édesanya: legyen a gyermekem biztonságban érzelmileg és fizikailag is. Akkor boldog, akkor tettrekész, ha biztonságban érzi magát, kicsit hasonlóan, mint itthon.
Az első hetekben a legfontosabb ez. Rutinokat, kapaszkodókat alakítunk ki, sok játék, mozgás, közös éneklés teszi a napunkat még az óvodához hasonlóvá, így könnyebbé válik az átmenet. Szeretek dicsérni és nem is fukarkodom vele. Sok pozitív visszajelzést adok, beszélgetéseinkkel, közös tevékenységeinkkel az összetartozás élményét erősítem.
Ha a leendő elsősök visszagondolnak rád és az iskolára, mit remélsz, mi lesz az az egyetlen, legfontosabb dolog, ami eszükbe jut majd?
Bori: Bízom benne, arra fognak emlékezni, hogy itt jó volt gyereknek lenni. Hogy szerettek iskolába járni, és a tanulás nemcsak feladat, hanem öröm is lehet. Ez az, amit igazán szeretnék nekik útravalóul adni… Amire valóban úgy gondolom, hogy emlékezni fognak, az egyszerűen megfogalmazható: „Itt itthon voltunk…és ide bármikor hazajöhetünk.”
Szerző: Mitrik Dóra | jún 16, 2025 | cikkek
Május végén ismét megtelt élettel az Apátkúti Erdei Iskola udvara hétvégén is: madárdaltól, énekszótól és nevetéstől volt hangos a Magból Erdő fesztivál. A fesztiválsorozat negyedik eseménye mára a Dunakanyar térségének családjait egyre nagyobb számban vonzza, évről évre több látogatót csalogatva a környező településekről.
A fesztivál egyedi varázsát nem csupán a tartalmas, természetközeli programok adják, hanem az is, hogy minden apró részlete közös munka eredménye: diákok, pedagógusok és szülők hónapokon át készülnek együtt, hogy erre a napra igazi erdei csodavilágot teremtsenek.
Az idei fesztivál központi témája a madárvédelem volt – különös figyelemmel azokra a fajokra, amelyek fészkelési kedve az elmúlt években drámaian csökkent. Ez a jelenség adta az inspirációt a fesztivál tematikájához. Földi Péter, az Apátkúti Iskola alapítója fontosnak tartotta, hogy az esemény ne csak szórakoztasson, hanem érzékenyítsen és elgondolkodtasson: Miért tűnnek el a fészekrakó madarak? És vajon mi mit tehetünk ellene?
A programkínálat idén is gazdag volt: kézműves piac, odúkészítő sarok, solymászbemutató, táncház, valamint az ordítvafestés kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújtott. Az esemény egyik legkülönlegesebb része azonban kétségtelenül a Szülő–Tanár–Diák kiállítás volt, ahol a közösség tagjai saját alkotásaikon keresztül mutatták meg: az iskola nemcsak oktatási intézmény, hanem egy élő, kreatív és egymást támogató közeg.
A Magból Erdő fesztivál sokkal több, mint egy rendezvény, ugyanis komplex képet mutat intézményünk pedagógiai hitvallásáról is: a közösség erejébe, a természettel való kapcsolódás fontosságába és az abba vetett hit, hogy a gyerekek tanulási kedvét és fejlődését a szabad alkotás és a közös élmények támogatják meg igazán.
A visegrádi völgyben ezen a napon valóban erdő nőtt egyetlen magból – egy ötletből, amelynek gyökereit az Apátkúti Suli közössége gondozza, és amelynek lombjai alá egyre többen húzódnak be évről évre.
