Szerző: Mitrik Dóra | márc 14, 2025 | cikkek
Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában rendhagyó tanulási élményben részesülhetnek az 5-6. osztályos diákok: a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész tanár szakos hallgatói rendszeresen vendégórákat tartanak nekik a 2024/2025-ös tanévben. A program különlegessége, hogy az órák nem csupán az alkotásról szólnak, hanem arról is, hogyan lehet a vizuális és testi érzeteket felhasználva mélyebb megértést kialakítani a tananyagban. A pedagógus hallgatók aktív tanulási módszerekkel, dráma- és élménypedagógiai elemekkel segítik a diákokat a különböző témák feldolgozásában.
A kezdeményezés Simon Tünde, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárának irányításával jött létre. Az egyetem hivatalos gyakorló iskolája ugyan a “Kisképző” (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium), de az Apátkúti Sulival való együttműködés egy másik, fiatalabb korosztállyal kapcsolatban ad gyakorlati tapasztalatot a hallgatóknak. A programot az egyetemen belüli meghirdetés után túljelentkezés jellemezte: végül kilenc hallgató vett részt benne.
Vizuális nevelés közelebbről…
Simon Tünde szerint a vizuális nevelés nem csupán a látványra épül, hanem olyan pedagógiai helyzeteket teremt, amelyek komplex módon fejlesztik a gyerekeket. Az érzékelés több szinten zajlik: a testi tapasztalás, az illatok, a hangok és a kollaboratív alkotási folyamatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy diákok aktívan és motiváltan vegyenek részt az órákon.
„Minél több érzékszervet szólítunk meg, annál mélyebben rögzül a tudás” – állítja Tünde. A módszertan lényege, hogy egy adott témát több oldalról közelítsenek meg. Például a második félév központi témája a Selyemút, amelyhez történelmi és földrajzi kapcsolódási pontok is társulnak. Az első órán a diákok különböző tárgyak és fűszerek illatain keresztül ismerkedtek meg a témával és alkottak “illatos képeket”.
„Néhány percen belül teljesen leállt a gyerekek zsizsegése, és motiváltan figyeltek. Az ilyen élményszerű tanulás a legemlékezetesebb számukra” – meséli Tünde. Hasonló elven épültek fel a korábbi órák is. Egy korábbi projektben a természet négy eleme (tűz, víz, levegő, föld) került a fókuszba. A víz témaköre például különösen fontossá vált az árvíz kapcsán, melyet drámapedagógiai és vizuális eszközökkel dolgoztak fel a gyerekek.
Milyen módszerekkel tanítanak a hallgatók?
A pedagógiai szakos hallgatók három fő tanítási módszert alkalmaznak: az aktív, a kollaboratív és a performatív tanulási módszert. Az aktív tanulási módszer célja az, hogy a diákok valóban dolgozzanak az órákon, ne csak passzívan figyeljenek. Erre egy példa: az óra végén minden tanulónak egy igaz vagy hamis állítást kell megfogalmaznia az adott témáról, a többiek pedig tapssal jelzik, hogy szerintük melyik helyes: ez folyamatos figyelemre ösztönzi a gyerekeket. A rendszeres önreflexió kiemelt terület, mert maga a tanulás a reflexió során történik, akkor megy végbe az a változás az agyban, ami a tanulást eredményezi.
A kollaboratív tanulás előnye, hogy a gyerekek közös alkotásokon dolgoznak, ahol mindenki hozzáteszi a maga részét. Ez erősíti a közösségérzetet, és segít abban, hogy a kevésbé magabiztos diákok is aktívan részt vegyenek a munkában.
A performativitásnál a drámapedagógiai elemek, a mesemondás és a játék képzi a legfontosabb részét a tanulási folyamatnak. Ezek az élménypedagógiai eszközök segítik a mélyebb megértést és a kreatív gondolkodást.
Hogyan hat a program a gyerekekre és a hallgatókra?
A visszajelzések rendkívül pozitívak. Több szülő is jelezte, hogy a gyerekeik nyitottabbá és motiválhatóbbá váltak ezeken az órákon. A hallgatók pedig rendszeresen visszacsatolást kérnek a diákoktól, hiszen tanulás számukra sincs reflektálás nélkül.
A pedagógiai szakos egyetemistáknak hatalmas élményt jelent ez a tapasztalat. A hallgatók egymást is segítik: egyvalaki vezeti az órát, a többiek pedig a gyerekek között mozogva támogatják a tanulási folyamatot. A program sikere abban is megmutatkozik, hogy a hallgatók a második félévben is szeretnék folytatni a foglalkozásokat. „Iszonyú sokat profitáltak ebből az együttlétből” – összegzi Tünde.
Az Apátkúti Erdei Általános Iskola és a Képzőművészeti Egyetem közös programja egyértelműen bizonyítja, hogy a művészet és az interdiszciplináris megközelítés hatékony eszköz a tanulásban. Az érzékelésre és az élményalapú tanításra épülő órák segítenek abban, hogy a diákok mélyebb megértést szerezzenek a világról. A projekt nemcsak a gyerekek számára hasznos, hanem a tanár szakos hallgatóknak is értékes gyakorlati tapasztalatot nyújt. Ahogy Simon Tünde is megfogalmazta: „Bármilyen tantárgyhoz lehet vizuális feladatot kapcsolni, csak meg kell találni, hogyan fogjuk meg az adott témát.” A program tovább folytatódik a tanév második felében is, és remélhetőleg még több hallgató és diák számára nyújt majd inspiráló tanulási élményt.
Szerző: Mitrik Dóra | jan 30, 2025 | cikkek
Mi az a pedagógiai elv, amelyet a legfontosabbnak tartasz a munkád során, és hogyan valósítod ezt meg a hétköznapokban?
Kis létszámú osztályokban tanítok, és ez nagy előny az egyéni képességek fejlesztése szempontjából. Partner vagyok tanítványaim számára a nevelési-oktatási munka folyamatában, aki szeretné megosztani a megszerzett tudást, de nem szégyell tanulni sem a tanítványaitól. Fontos didaktikai elvem, hogy összefüggéseiben láttassam a tananyagot, sokat kutatok és keresem az érdekes, olykor furcsa vagy meghökkentő kapcsolódásokat más tantárgyakhoz.
Hogyan jellemeznéd a hetedik osztályt? Miben különleges ez a kis létszámú közösség? Mire vagy büszke velük kapcsolatban?
Egy volt hitoktatóm mondta sokszor anno, hogy “A jóisten nem susztermester, senkit nem csinált egy kaptafára…” A hetedik osztály az alacsony létszám ellenére nagyon sokszínű képet mutat. Mivel nekem is az az alapvéleményem, hogy mindenkinek van olyan különleges adottsága, amelyet érdemes kibontakoztatni és gondozni, így hagyom, hogy kérdezzenek, kiálljanak magukért és olykor akár lázadjanak.
Hogyan találsz motivációs pontokat tanítványaidhoz? Hogyan segíti ez őket abban, hogy örömmel tanuljanak?
Őszinteséggel, szókimondással, bizalommal, tanácsokkal és vidámsággal motiválok, és tőlük is megkapom ugyanezeket, ami engem is motivál. Törekszem olyan fizikai és pszichikai környezetet teremteni velük együtt, amiben jól érzik magukat. Ha a pedagógus meri megmutatni az emberi oldalát a tanítványainak, az igazi motiváció lehet, különösen ennél a korosztálynál.
Ez a korosztály gyakran különböző kihívások elé állítja a pedagógusokat. Szerinted ebben a korban mi a leghatékonyabb módja a felmerülő problémák kezelésének?
A megbeszélés. Tudják, hogy mindig megtalálnak, és bármilyen problémával megkereshetnek. Vannak iskolán kívüli, közös programjaink is, amelyek még jobban segítik egymás megismerését és megértését, erősítik az összetartozás élményét. Erre a korosztályra már lehet észérvekkel is hatni: amikor valamilyen tanulási vagy magatartási problémát meg kell beszélnünk, sosem erőből győzködöm egyiküket sem, hanem levezetem a dolgok miértjét és magyarázatát, még ha hosszadalmasabb is.
Mit “visznek” magukkal a diákok az Apátkúti Suliból, amikor továbbtanulnak? Mi az, amivel szerinted te személyesen hozzá tudsz járulni a fejlődésükhöz?
Kérdezni tudást, kritikus gondolkodást, összefüggések keresését és útmutatót ahhoz, hogy miként tudnak magyarázatot kapni a felmerülő kérdéseikre, problémáikra. Egészséges büszkeséget, őszinteséget, széles látókört, logikus gondolkodást, toleranciát és empátiát. Legalábbis ezek átadása határozott célom.
Szerző: Mitrik Dóra | jan 16, 2025 | cikkek
Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy tanítványainkat nemcsak a tanulásban, hanem lelki és mentális fejlődésükben is támogassuk. Ez az egyéni figyelem minden korosztály esetében megmutatkozik, és különösen fontos a kiskamasz korban. Középfokú tanulmányaikhoz közeledve diákjainkat tudatosan készítjük fel a felvételi vizsgákra, miközben támogatjuk őket ebben az izgalmas, de kihívásokkal teli időszakban. Februárban örömmel várjuk azokat az új diákokat, akik szeretnének csatlakozni jelenlegi 7. osztályosaink csapatához.
Egy kis osztály nagy lehetőségei
Hetedik osztályosaink kicsi, családias létszámú osztályközösséget alkotnak: öt lány és egy fiú tanul együtt. Osztályfőnökük, Zarubay Bence, szentendrei képzőművész és pedagógus, kreativitásával és emberközpontú szemléletével remek inspirációt nyújt tanítványainak. „A mindennapi órákba belecsempészem a játékot, hogy ne a megfelelés és a teljesíténykényszer legyen a jellemző ezekre az alkalmakra, hanem legyen kaland és élvezet is bennük” – vallja Bence. Ez a szemlélet tökéletes alapot nyújt a kiskamaszok számára, hogy magabiztosan és felszabadultan készüljenek a jövőben rájuk váró kihívásokra.
Felvételi előkészítő: az alapok fontossága
Iskolánkban hetedikes és nyolcadikos diákjaink havi két alkalommal egész napos felvételi előkészítő foglalkozásokon vesznek részt magyar irodalom, nyelvtan és matematika témakörben. A matematikai foglalkozások különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden diák a saját tempójában haladhasson: az alapok áttekintésével kezdve, a hiányosságok pótlásával és a készségek elmélyítésével biztos alapokat teremtünk a sikeres felvételihez.
Az irodalom és nyelvtan előkészítő során az írásbeli vizsgafeladatok típusait gyakoroljuk, amelyek összetettebbek, mint a tankönyvi példák. Különös figyelmet fordítunk a feladatok komplexitására, hiszen egy-egy feladat egyszerre több nyelvtani tudáselemet is felölel. Az előző évek felvételi feladatlapjait használjuk mintaként, miközben egyéni haladást biztosítunk minden résztvevő számára. A foglalkozások ösztönző és támogató légkörben zajlanak, ahol a tanulók egymásnak is magyarázhatnak, ráadásul új tanulási technikákról és a vizsgázás pszichológiájáról is sokat beszélgetünk.
Diákjaink az iskola elvégzését követően a legkülönböző oktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat, legyen az fővárosi vagy vidéki, állami vagy magán fenntartású gimnázium, szakgimnázium vagy szakképző iskola, technikum. 
Miben más az Apátkúti Erdei Iskola?
Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában hiszünk abban, hogy a tanulás örömforrás lehet, ha megfelelő környezetet tudunk biztosítani a diákok számára. Iskolánkban a gyermekek természetes kíváncsiságára és érzelmi intelligenciájára építünk, hogy harmonikus személyiséget alakítsunk ki. Az iskolánkban tapasztalható közvetlen és nyitott kapcsolat a diákok, szülők és tanárok között erőt ad a közösség minden tagjának. Büszkék vagyunk rá, hogy a diákok szívesen járnak hozzánk, ami nagyban hozzájárul az eredményes tanuláshoz is.
Találkozzunk február 6-án!
Amennyiben szeretne többet megtudni rólunk, látogasson el február 6-án 16:30-kor tartandó beiskolázási tájékoztatónkra. Itt betekintést nyerhet iskolánk életébe, valamint több információt kaphat a hetedik osztályos közösségről és az általunk nyújtott lehetőségekről. Ha a rendezvény után is érdeklődik, lehetőséget biztosítunk az érdeklődő gyermeknek egy egyénre szabott hospitálásra iskolánkban. Ennek során gyermeke nemcsak közelebbről ismerheti meg az osztály mindennapi életét és dinamikáját, hanem részt vehet az órákon és közös programokon is. Ez a személyes élmény segít abban, hogy alaposabb képet kaphassunk egymásról, a gyermek egyéni igényeiről és erősségeiről, illetve arról, hogy mennyire illeszkedik közösségünkbe. A felvételi folyamat részletes menete megtalálható honlapunkon.
Szerző: Mitrik Dóra | jún 4, 2024 | cikkek
Örömmel jelentjük be, hogy intézményünk, az Apátkúti Erdei Általános Iskola elnyerte a magyarországi Ökoiskola minősítést. Ez a megtisztelő cím elismeri közösségünk elkötelezettségét a környezeti fenntarthatóság és a környezettudatos nevelés iránt. Az ökoiskola minősítés megszerzése egy több éves, átfogó folyamat eredménye, amelyben az egész iskola részt vett: tanároktól kezdve a diákokon át egészen a szülőkig.
Az ökoiskola minősítés nem csupán egy cím, hanem egy szemléletmód és egy elköteleződés a környezetvédelem iránt. Azok az iskolák, amelyek ezt a minősítést elnyerik,
folyamatosan törekednek arra, hogy működésüket és mindennapjaikat a fenntarthatóság jegyében alakítsák. Ez a megközelítés magában foglalja az energiahatékonyságot, a hulladékkezelést, a vízhasználat és fűtés optimalizálását, valamint a környezettudatos gondolkodás népszerűsítését a tanulók és a tágabb közösség körében.
Iskolánk alapítója, Földi Péter már az intézményünk 2016-os elindulása óta törekszik a környezettudatos szemléletmód átadására. Évről-évre különböző természetvédelmi “mérföldköveket” tűz ki mind az oktatás, mind az iskola működése szempontjából. Az évek során elért eredmények összessége vezetett minket ehhez a fontos minősítéshez. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni néhány kiemelkedő eredményünket:
Erdei Iskolai program diákjainknak
Az Erdei Iskola programunkat azért hoztuk létre, hogy diákjaink közvetlen kapcsolatba kerüljenek a természettel, és élményeken keresztül tanuljanak a környezetvédelem fontosságáról. A program keretében a diákjaink térítésmentesen és fakultatívan zöld szakkörre járhatnak iskolánkban délutánonként, mely során egy aktuális téma mentén végezhetnek projektmunkákat. Az Erdei Iskola programjaink célkitűzései között szerepel a különböző környezetvédelmi témák beemelése az iskola mindennapjaiba. Aulánkban lévő faliújságunk folyamatosan frissülő témákkal, az ezzel kapcsolatos gyerekeknek szóló rejtvényekkel, illetve a különböző jeles napok játékos megünneplésével támogatjuk a tudásbővítésen túl a szemléletformálást, környezettudatos gondolkodás internalizálását. Ezúton is köszönjük Erdőszegi Klári néninek, aki programfelelős pedagógusként tervezte és koordinálta az ezzel kapcsolatos munkákat.
Madárbarát kert
Az idei tanévben hivatalosan is csatlakoztunk a Magyar Madártani Egyesület Madárbarát kert programjához. Jelenleg nagyjából 40 db, általunk készített odú ad otthont
énekesmadarainknak az erdei udvarunk környékén. A program keretében az odújainkat megfigyeljük és karbantartjuk, téli időszakban etetőket helyezünk ki, prezentációkat tartunk és beszélgetéseket kezdeményezünk a témáról, tapasztalatainkat pedig beépítjük a játékaink és foglalkozások szövegébe.
Oktatás és működés az ökologika alapján
A környezettudatosság nem csak az infrastruktúra része, hanem a tantervbe is beépült. A diákok rendszeresen részt vesznek környezetvédelmi projektekben és pályázatokban, amelyek során megtanulják, hogyan lehetnek aktív részesei a fenntartható jövőnek. Iskolánk az államilag megadott, szabadon tervezhető órakereteit a természetismeret óráknak szenteli.
Az ökoiskola minősítés elnyerése során több civil szervezettel is közreműködtünk az évek során: a Lovasíjász Hagyományörző Sportegyesülettel (lovasfoglalkozásaink náluk tartjuk), Szentendrei Árvácska Állatmenhely (többször is fogadtak minket kutyasétáltatásra, fogadták iskolánk felajánlásait), illetve a Hornyák Alapítvánnyal is együttműködés kialakításán dolgozunk.
Földi Péter az iskolánk működésének fenntarthatóságára különösen nagy hangsúlyt fektet: a gyerekeknek az ivóvizet heti rendszerességgel a Kaán-forrásból hozza, továbbá kizárólag LED-es izzókat használunk, a tudatos vízhasználat érdekében a csapokat perlátorral láttuk el, okosfűtéssel és ablakszigeteléssel pedig az energiahatékonyságért teszünk lépéseket. 2024. szeptemberétől pedig terveink szerint átállunk a Stabilizált Ózonos Víz takarítástechnológiára, melynek segítségével kiválthatjuk a vegyszeres
takarító-és fertőtlenítő szereket.
Az ökoiskola minősítés megszerzése csak az első lépés. Továbbra is elkötelezettek vagyunk a környezettudatos működés iránt, és folyamatosan keressük az új lehetőségeket a fenntarthatóság javítására. Kivitelezés alatt áll az iskolánkat körbeölelő tanösvény kialakítása is, mely a környékbéli és a visegrádi óvodák és iskolák számára is nyitott lesz.
Büszkék vagyunk arra, hogy iskolánk megkapta az ökoiskola minősítést, és köszönjük mindenkinek, aki részt vett ebben a folyamatban. Hiszünk abban, hogy közösen hozzájárulhatunk egy fenntarthatóbb jövőhöz, és példát mutathatunk más iskoláknak és közösségeknek is.
Szerző: Mitrik Dóra | febr 26, 2024 | cikkek
Kis Orsolya, az Apátkúti Erdei Általános Iskola tanítója és fejlesztőpedagógusa várja idén szeptemberben az iskolába lépő első osztályos kisdiákokat. Közel 16 éve van a pályán, ebből éveken keresztül állami oktatási intézményekben dolgozott, majd immár negyedik éve az Apátkúti Erdei Iskola a munkahelye. A következő interjúban megosztja velünk a tapasztalatait nevelő-oktató munkájáról, azon belül is azokról, melyek kifejezetten az iskolába lépő és alsós gyermekekkel kapcsolatosak.
Az első osztályhoz közeledve a szülők gyakran találkoznak az “iskolaérett” kifejezéssel. Mint tanító, hogy látod, mikor számít egy gyerek iskolaérettnek? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie?
Orsi: Több szempontból is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Ha a biológiai szempontokra gondolok, akkor például a fogváltás egy ilyen mérföldkő lehet, hiszen a fogak fontosak nemcsak a beszédhez, de az íráshoz is, fontos, hogy helyesen ejtse ki a hangokat hiszen annak alapján fogja leírni. Ha nem jól hallja a hangot, nehezebben fogja leírni, a tollbamondásnál nehézségekbe ütközhet. A kialakult jobb-bal kezes dominanciát a kutatásokkal egyetértve nem találom annyira lényegesnek, éppen a saját első osztályos lányomnál tapasztaltam, hogy kétkezesként ment iskolába, és még mindig kétkezes, ez nem okoz neki hátrányt. Viszont a koordinált mozgás és a finommotorika meglétét fontosnak tartom. Ez azt jelenti például, hogy tudja a ceruzát jól tartani és a számára kívánt irányba húzni.
A már említett 16 éves gyakorlatod alatt sok gyermek fordult meg nálad. Ebből a távlatból látsz-e bármilyen változást, különbséget a mostani iskolába lépő gyermekek és a pályád elején iskolába érkezők között?
Orsi: A kutatások sokféle betűkkel jelölik a ma kisiskolásait, én “most generációnak” hívom, mivel türelmetlenebbnek érzem őket a régebbiektől. Az a tapasztalatom, hogy sokkal gyorsabban feszültek lesznek, ha
valami nem azonnal sikerül tökéletesen és pontosan úgy, ahogyan azt ők eltervezték. Úgy látom, a digitális világ felgyorsítja az elvárásaikat, hiszen az online térben mindig van egy kis gomb, amivel gyorsan újra lehet indítani a játékot. A való életben gyakorolni kell az írást, hogy jobb legyen, gyakorolni kell a rajzolást, hogy fejlődjön a finommotorika, és ezek az eredményei bizony nem jönnek gyorsan és azonnal, hanem lassabban érik be a befektetett munka gyümölcse. Ilyenkor azt is tapasztalom, hogy a gyerekek monotonitás tűrése is kisebb mértékű, mint régebben.
Mi a helyzet az órákkal? Elég nagy váltás az óvodai ritmushoz képest, hogy az iskolában 40 perces órákra van tagolva a délelőtt…
Orsi: Valóban 40 percesek az órák, de az osztályomban sosem azt nézem, hogy követelmények szerint a 40 percbe minek kellene beleférnie, hanem azt, hogy az én gyerekcsoportom mennyit bír, nekik mennyi jó. Szerintem sokkal fontosabb az, hogy kialakuljon a betű helyes ejtésének képessége, mint az, hogy mindenképp beleférjek az időkeretbe.
Beszéljünk kicsit a szociális normákról: szerinted mi az, amit egy 7 éves gyereknek el kell sajátítania ahhoz, hogy immáron egy iskolai osztályközösség tagja legyen, és jól érezze magát benne?
Orsi: Fontos az együttműködési készség, szándék a társakkal, és hajlandóság a szabálykövetésre a többiekkel együtt. Nyilván nem várható el, hogy minden szabályt kövessenek és betartsanak, de el kell tudniuk fogadni, ezért hozunk meg szabályokat sokszor velük közösen, hogy biztonságban legyenek, és a lehető legkevesebb feszültséggel tudjanak együtt játszani, dolgozni. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy egy közösségben mindenki meghallgassa a másikat, legyen szó rólam és a diákjaimról vagy a gyerekekről egymás között.
Iskolánkban kis létszámú osztályközösségek vannak, aminek köszönhetően az egyénre szabott oktatás a gyakorlatban is megvalósul. Mivel te állami iskolában is tanítottál, jó összehasonlítási alapod van. Mennyiben más egy kisebb osztályt vezetni? Mit jelent ez a másság a pedagógiai gyakorlatban?
Orsi: Mindenképp előnyként említeném a nagyobb odafigyelés lehetőségét: sokkal több lehetőségem van megismerni a tanítványaimat, sok mindent tudok róluk, akár még személyes dolgokat is. Elég, ha látom valamelyikük mozdulatát, már tudom, hogy valami nincs rendben. Vagy éppen ha túl jó kedve van a szokásoshoz képest, akkor elgondolkodom, hogy vajon mi történhetett. Szóval ismerem őket annyira, hogy ha nem szeretnének vagy nem mernek elmondani valamit, én akkor is tudom, hogy van ezzel dolgom. Ha nem megy valami a tanulásban, rögtön észreveszem, hiszen kevesen vagyunk. Azonnal együtt rá tudunk nézni, hogy mi lehet az elakadás oka. A legfontosabb az, hogy bízzanak bennem. Egy harminc fős osztályban könnyebben elveszhet a számukra a pedagógus. Itt azonnal jönnek hozzám, mondják vagy látom, hogy mi van velük. Ha nem mer szólni, akkor is észreveszem, ha bármi gondja van. Mivel kicsi a csoport, tudom az önálló munkánál differenciálni a feladatokat, így más-más tartalmút kaphatnak a gyermekek, képességeiknek megfelelően. Számomra sosem az a lényeg, hogy egy gyerek hamar kész legyen a feladatával, hanem az, hogy tényleg megértse azt. Olyan is gyakran előfordul, hogy kimennek a többiek a szünetben, és akkor még odahívom a diákomat, hogy nyugodt, bizalmas környezetben megossza velem, ha úgy érzi, hogy nem értett valamit, vagy valami más ok miatt nem ment a feladat megoldása. Ilyenkor megpróbálom megérteni a probléma okát, és következő órára hozok egy olyan módszert, egy másik szemléletet, amivel tudok neki segíteni.
Sok helyen hallani manapság, hogy milyen kiemelt szerepe van az alapok helyes lerakásának, azaz az írás-olvasás-számolás megértésének és elsajátításának az alsó tagozatban. Sok felső tagozatban tanító pedagógustól hallottam, hogy ha ezek nem megfelelően, esetleg hiányosan vannak “lerakva”, az gyakran nagy problémákat okozhatnak a későbbi tanulmányok során. Te hogy látod ezt?
Orsi: Fejlesztőpedagógusként azt tapasztaltam, előfordul, hogy felsőbb évfolyamban, akár még nyolcadikosoknál is, kapnak egy diszkalkulia szakvéleményt, azaz, nehézséget okoz számukra a számokkal, matematikával való foglakozás. Itt igazából nem az a probléma, hogy diszkalkuliás, vagy valamilyen más részképesség zavara van, hanem az, hogy alsó tagozatban nem volt egy olyan pedagógusa, aki számára jól magyarázta volna a számolást, vagy nem merte tőle a gyerek megkérdezni, ha nem értett valamit, és persze az is, hogy nem ismerte fel valaki időben ezt a gondot. Ha kimarad a leírtakból bármi, és nem stabilak az alapok, képesek később is problémákat is okozni. Utólag ezeket már nagyon nehéz korrigálni.
Manapság rengeteg szakkör és foglalkozás elérhető már óvodás korúak számára is. Fejlesztőpedagógusként mi a véleményed arról, hogy egy átlagos ütemben fejlődő kisgyermek számára milyen intézményen kívüli tevékenységek lehetnek hasznosak?
Orsi: Úgy gondolom, egy normális fejlődési pályát bejáró gyermek számára mindennél fontosabb az, hogy a játszótéren szocializálódjon a többiekkel vagy például otthon a szülőkkel leüljön társasozni. Tehát szerintem egyáltalán nem kell a gyermekek idejét elvenni feladatlapokkal és azzal, hogy esetleg már megtanítjuk írni-olvasni óvodás korban. Helyette inkább gyurmázzunk vagy rajzoljunk együtt a gyermekünkkel, menjünk ki velük kertészkedni, sétáljunk, biciklizzünk, rollerezzünk vele. Osztozom Vekerdy Tamás azon gondolatában, miszerint a szabad játék a legjobb fejlesztő játék. Úgy gondolom, hogy az olyan ösztönös játékok, mint egy dombról való legurulás, vagy fára mászás fejlesztik igazán a mozgáson keresztül az agyat.
Az Apátkúti Suli az erdő közepében fekszik, környezete páratlan. Pedagógiai szempontból hogy látod, miben nyújt ez a gyerekeknek előnyt?
Orsi: Én mindig is közel álltam a természethez, rengeteg állatom is van otthon. A kutyám is szokott jönni velem dolgozni, aki már a jelenlétével képes egy nyugodtabb, csendesebb környezetet kialakítani. Olvasásórán gyakran fordul elő, hogy ha valaki szégyenlős, és nem akar hangosan olvasni, akkor beültetem a kutya mellé, hogy olvasson fel neki, és ezzel már sokkal bátrabbá tehető a gyerek. Számomra csodálatos érzés, hogy környezetórán kimehetünk, és élőben találkozhatunk a “tananyaggal”. Múltkor egy 15 centis vízisiklót láttunk az udvaron, és ez jó alkalom volt arra, hogy beszélgessünk. Lehet, hogy emiatt át kell szervezni a napi munkát, de vallom, megéri. Ezzel így vannak a kollégáim is. Az iskola életét meghatározó dokumentumokban, a tanórán és az azon kívüli foglakozásokban is kihasználjuk ezt a nagyszerű lehetőséget.
Beszéljünk egy kicsit a házi feladatokról is, te mit gondolsz a szerepükről, a te osztályodban mi ezzel kapcsolatban a szokás?
Orsi: Én azt gondolom, hogy egy elsős, másodikos gyermeknek, aki megtanulja az írás-olvasást, negyven perc kevés ahhoz, hogy a tanultak kellőképpen rögzüljenek. Az alapok lefektetéséhez a szülők segítsége is kell. Nem arra gondolok, hogy állami mennyiségű házi feladattal tér haza a gyermek, csupán arra, hogy csak kétszer olvassák el a szöveget, amíg mondjuk felraknak egy teát főni. Még kijavítani sem kell a gyereket, csak hallgassa meg a szülő, ahogy felolvas hangosan. Ha hetente például kétszer ír otthon 1-1 sort a gyerek, már sokat tettünk. Nem is kell több szerintem. Nem kell őket otthon nyúzni a házi feladattal, hanem egy nagyon minimális gyakorlást (még házi feladatnak sem nevezném) nem árt bevezetni az otthoni rutinba.
