Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában rendhagyó tanulási élményben részesülhetnek az 5-6. osztályos diákok: a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművész tanár szakos hallgatói rendszeresen vendégórákat tartanak nekik a 2024/2025-ös tanévben. A program különlegessége, hogy az órák nem csupán az alkotásról szólnak, hanem arról is, hogyan lehet a vizuális és testi érzeteket felhasználva mélyebb megértést kialakítani a tananyagban. A pedagógus hallgatók aktív tanulási módszerekkel, dráma- és élménypedagógiai elemekkel segítik a diákokat a különböző témák feldolgozásában.
A kezdeményezés Simon Tünde, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárának irányításával jött létre. Az egyetem hivatalos gyakorló iskolája ugyan a “Kisképző” (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium), de az Apátkúti Sulival való együttműködés egy másik, fiatalabb korosztállyal kapcsolatban ad gyakorlati tapasztalatot a hallgatóknak. A programot az egyetemen belüli meghirdetés után túljelentkezés jellemezte: végül kilenc hallgató vett részt benne.
Vizuális nevelés közelebbről…
Simon Tünde szerint a vizuális nevelés nem csupán a látványra épül, hanem olyan pedagógiai helyzeteket teremt, amelyek komplex módon fejlesztik a gyerekeket. Az érzékelés több szinten zajlik: a testi tapasztalás, az illatok, a hangok és a kollaboratív alkotási folyamatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy diákok aktívan és motiváltan vegyenek részt az órákon.
„Minél több érzékszervet szólítunk meg, annál mélyebben rögzül a tudás” – állítja Tünde. A módszertan lényege, hogy egy adott témát több oldalról közelítsenek meg. Például a második félév központi témája a Selyemút, amelyhez történelmi és földrajzi kapcsolódási pontok is társulnak. Az első órán a diákok különböző tárgyak és fűszerek illatain keresztül ismerkedtek meg a témával és alkottak “illatos képeket”.
„Néhány percen belül teljesen leállt a gyerekek zsizsegése, és motiváltan figyeltek. Az ilyen élményszerű tanulás a legemlékezetesebb számukra” – meséli Tünde. Hasonló elven épültek fel a korábbi órák is. Egy korábbi projektben a természet négy eleme (tűz, víz, levegő, föld) került a fókuszba. A víz témaköre például különösen fontossá vált az árvíz kapcsán, melyet drámapedagógiai és vizuális eszközökkel dolgoztak fel a gyerekek.
Milyen módszerekkel tanítanak a hallgatók?
A pedagógiai szakos hallgatók három fő tanítási módszert alkalmaznak: az aktív, a kollaboratív és a performatív tanulási módszert. Az aktív tanulási módszer célja az, hogy a diákok valóban dolgozzanak az órákon, ne csak passzívan figyeljenek. Erre egy példa: az óra végén minden tanulónak egy igaz vagy hamis állítást kell megfogalmaznia az adott témáról, a többiek pedig tapssal jelzik, hogy szerintük melyik helyes: ez folyamatos figyelemre ösztönzi a gyerekeket. A rendszeres önreflexió kiemelt terület, mert maga a tanulás a reflexió során történik, akkor megy végbe az a változás az agyban, ami a tanulást eredményezi.
A kollaboratív tanulás előnye, hogy a gyerekek közös alkotásokon dolgoznak, ahol mindenki hozzáteszi a maga részét. Ez erősíti a közösségérzetet, és segít abban, hogy a kevésbé magabiztos diákok is aktívan részt vegyenek a munkában.
A performativitásnál a drámapedagógiai elemek, a mesemondás és a játék képzi a legfontosabb részét a tanulási folyamatnak. Ezek az élménypedagógiai eszközök segítik a mélyebb megértést és a kreatív gondolkodást.
Hogyan hat a program a gyerekekre és a hallgatókra?
A visszajelzések rendkívül pozitívak. Több szülő is jelezte, hogy a gyerekeik nyitottabbá és motiválhatóbbá váltak ezeken az órákon. A hallgatók pedig rendszeresen visszacsatolást kérnek a diákoktól, hiszen tanulás számukra sincs reflektálás nélkül.
A pedagógiai szakos egyetemistáknak hatalmas élményt jelent ez a tapasztalat. A hallgatók egymást is segítik: egyvalaki vezeti az órát, a többiek pedig a gyerekek között mozogva támogatják a tanulási folyamatot. A program sikere abban is megmutatkozik, hogy a hallgatók a második félévben is szeretnék folytatni a foglalkozásokat. „Iszonyú sokat profitáltak ebből az együttlétből” – összegzi Tünde.
Az Apátkúti Erdei Általános Iskola és a Képzőművészeti Egyetem közös programja egyértelműen bizonyítja, hogy a művészet és az interdiszciplináris megközelítés hatékony eszköz a tanulásban. Az érzékelésre és az élményalapú tanításra épülő órák segítenek abban, hogy a diákok mélyebb megértést szerezzenek a világról. A projekt nemcsak a gyerekek számára hasznos, hanem a tanár szakos hallgatóknak is értékes gyakorlati tapasztalatot nyújt. Ahogy Simon Tünde is megfogalmazta: „Bármilyen tantárgyhoz lehet vizuális feladatot kapcsolni, csak meg kell találni, hogyan fogjuk meg az adott témát.” A program tovább folytatódik a tanév második felében is, és remélhetőleg még több hallgató és diák számára nyújt majd inspiráló tanulási élményt.
