képzőművész, testnevelő tanár, vizuális nevelő
1990-ben érettségiztem mint fényszedő, a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskolába.
1992-ben végeztem, mint nyomdai fotós ugyanott.
2006-ban diplomáztam andragógusként az ELTE PPK művelődésszervező szakán.
2018-ban végeztem sportoktatóként az OKTÁV Továbbképző Központ esztergomi szakán, lovassportokra specializálódva.
Gyermekkorom óta foglalkozom képzőművészettel, amiben nagy szerepe volt családunk szentendrei kötődésének. Nagynéném és nagybátyám az Új Művésztelepen élnek és a nagyszülői házon kívül főleg az ő műtermükben lógtam, itt ragadt rám a képzőművészet szeretete.
Édesapám tipográfus, nyomdász. Tőle ered a könyvek és az olvasás imádata, ezért lett egyik első szakmám nyomdász, grafikus.
Régóta tanítok rajzot, alkalmazott grafikát és lovaglást, szervezek táborokat és egyre sűrűben keresnek meg felvételi felkészítéssel a Kisképzőbe, vagy más művészeti intézményekbe.
A sport szeretete gyermekkorom óta elkísér. Atlétika volt a bevezető, utána a vívás volt a fő sportág amiben próbáltam jeleskedni nagy lelkesedéssel és több-kevesebb sikerrel.
Belekóstoltam a görkorcsolyázásba és mai napig rendszeresen biciklizek.
A lovaglással testközelből 2006-ban találkoztam először és annyira megfogott ennek a sportnak a komplexitása, hogy azonnal és végérvényesen beleszerettem. Ez vezetett oda, hogy sportoktató szakvizsgát tettem lovasoktató szakon.
Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában testnevelést tanítok a felsősöknek, a pénteki projektnapokon pedig környezet és kézműves kultúrát az alsó tagozatban.
Emlékszem iskolás korom tornaóráira és a későbbi katonás edzésekre a különböző sportokban, amiket választottam. Ha nincs bennem a játszani akarás, akkor hamar feladtam volna.
A mindennapi tornaórákba belecsempészem a játékot, hogy ne a megfelelés és a teljesítménykényszer legyen a jellemző ezekre az alkalmakra, hanem legyen kaland és élvezet is bennük. A célom nem az, hogy élsportolókat neveljek, hanem a mindennapi mozgás, a „padban ülős” tantárgyak mellett előbukkanó, felesleges energiák levezetése és a koncentrációhoz szükséges kreatív energiák felszabadítása a gyerekekben.
Hiszek a megbeszélés, a közös megegyezés hatékonyságában. A tantervet is könnyebb teljesíteni, ha előre megbeszéljük a tanulóimmal, hogy mi fog következni és kérem a közreműködésüket ebben.
Külön boldogság, amikor az általam is űzött sportokkal kapcsolatban van kérdésük, legyen az vívás vagy lovaglás.
Képzőművészként a pénteki projektnapokon vezetem be az alsó tagozatosokat a környezet és kézműves kultúra titkaiba a Kanyar-Go Alapfokú Művészeti Iskola közreműködésével. Szeretek a barátjukként, nagy testvérükként tanácsot adni egy-egy szerszám használatakor, vagy vizuális elképzelésük megvalósításakor. Ahogyan a testnevelésben is, a vizuális nevelésben még inkább fontos a játék és a játszani tudás. Sokszor konkrét tervvel indulok el az iskolába, de már az első tíz percben megváltozik a tervezett koncepció és átalakul azzá a témává, amivel az osztályterembe belépve megrohamoznak a gyerekek.
Inspiráló és öröm ilyen tantestületben, ezekkel a kollégákkal és ebben az iskolában, ezekkel a gyerekekkel dolgozni, tanítani.
