Zarubay Bence

képzőművész, testnevelő tanár, vizuális nevelő

1990-ben érettségiztem mint fényszedő, a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Szakközépiskolába.
1992-ben végeztem, mint nyomdai fotós ugyanott.
2006-ban diplomáztam andragógusként az ELTE PPK művelődésszervező szakán.
2018-ban végeztem sportoktatóként az OKTÁV Továbbképző Központ esztergomi szakán, lovassportokra specializálódva.

Gyermekkorom óta foglalkozom képzőművészettel, amiben nagy szerepe volt családunk szentendrei kötődésének. Nagynéném és nagybátyám az Új Művésztelepen élnek és a nagyszülői házon kívül főleg az ő műtermükben lógtam, itt ragadt rám a képzőművészet szeretete.
Édesapám tipográfus, nyomdász. Tőle ered a könyvek és az olvasás imádata, ezért lett egyik első szakmám nyomdász, grafikus.
Régóta tanítok rajzot, alkalmazott grafikát és lovaglást, szervezek táborokat és egyre sűrűben keresnek meg felvételi felkészítéssel a Kisképzőbe, vagy más művészeti intézményekbe.

A sport szeretete gyermekkorom óta elkísér. Atlétika volt a bevezető, utána a vívás volt a fő sportág amiben próbáltam jeleskedni nagy lelkesedéssel és több-kevesebb sikerrel.
Belekóstoltam a görkorcsolyázásba és mai napig rendszeresen biciklizek.
A lovaglással testközelből 2006-ban találkoztam először és annyira megfogott ennek a sportnak a komplexitása, hogy azonnal és végérvényesen beleszerettem. Ez vezetett oda, hogy sportoktató szakvizsgát tettem lovasoktató szakon.
Az Apátkúti Erdei Általános Iskolában testnevelést tanítok a felsősöknek, a pénteki projektnapokon pedig környezet és kézműves kultúrát az alsó tagozatban.

Emlékszem iskolás korom tornaóráira és a későbbi katonás edzésekre a különböző sportokban, amiket választottam. Ha nincs bennem a játszani akarás, akkor hamar feladtam volna.
A mindennapi tornaórákba belecsempészem a játékot, hogy ne a megfelelés és a teljesítménykényszer legyen a jellemző ezekre az alkalmakra, hanem legyen kaland és élvezet is bennük. A célom nem az, hogy élsportolókat neveljek, hanem a mindennapi mozgás, a „padban ülős” tantárgyak mellett előbukkanó, felesleges energiák levezetése és a koncentrációhoz szükséges kreatív energiák felszabadítása a gyerekekben.
Hiszek a megbeszélés, a közös megegyezés hatékonyságában. A tantervet is könnyebb teljesíteni, ha előre megbeszéljük a tanulóimmal, hogy mi fog következni és kérem a közreműködésüket ebben.
Külön boldogság, amikor az általam is űzött sportokkal kapcsolatban van kérdésük, legyen az vívás vagy lovaglás.

Képzőművészként a pénteki projektnapokon vezetem be az alsó tagozatosokat a környezet és kézműves kultúra titkaiba a Kanyar-Go Alapfokú Művészeti Iskola közreműködésével. Szeretek a barátjukként, nagy testvérükként tanácsot adni egy-egy szerszám használatakor, vagy vizuális elképzelésük megvalósításakor. Ahogyan a testnevelésben is, a vizuális nevelésben még inkább fontos a játék és a játszani tudás. Sokszor konkrét tervvel indulok el az iskolába, de már az első tíz percben megváltozik a tervezett koncepció és átalakul azzá a témává, amivel az osztályterembe belépve megrohamoznak a gyerekek.

Inspiráló és öröm ilyen tantestületben, ezekkel a kollégákkal és ebben az iskolában, ezekkel a gyerekekkel dolgozni, tanítani.

Sziráki Judit

Sziráki Judit

tanító – vizuális nevelés szakos tanár, gyógypedagógus – tanulásban akadályozottak pedagógiája szak

Vágyam az olyan iskola, ahova szívesen járnak a gyerekek, ahol a tananyag elsajátítása mellett fontos szerep jut az érzelmi intelligencia fejlesztésének, a művészeti nevelésnek, a személyiség komplex fejlesztésének. Ahol mindez organikusan történik, a maga idejében, szem előtt tartva és értékké formálva a gyermekek egyéni sajátosságait. Ami családias ugyanakkor kereteket adó. Ahol partnerként dolgozik együtt tanár-diák-szülő, tiszteletben tartva egymást. Ahol jó lenni, amiért jó tenni, ahová jó tartozni. Ami befogad.

Hiszem, hogy ez nagyon múlik a benne lévőkön: vezetőn, vezetőségen, tanári közösségen, diákokon, szülőkön. Az iskolában uralkodó légkörön. Rajtunk.

Teljes pedagógiai munkásságom során a fent leírtakat törekedem megvalósítani és működtetni. Tettem ezt általános iskolában, középiskolában, osztálytanítóként vagy vezetőként egyaránt. Törekedtem arra, hogy ne osztályt, hanem gyereket tanítsak, a tantestületet pedig közösséggé segítsem. Egy kedves barátom mindig erre tanított: Legyél a kovásza. Azt gondolom, valóban ez a vezető egyik legfontosabb feladata.

Sok örömöm volt, van a munkám során. Hiszem, hogy ez az egyik legcsodálatosabb hivatás.

Tudásomat és pedagógiai eszköztáramat folyamatosan bővítem. A közoktatási vezető szakvizsga megszerzése mellett organikus pedagógia kurzust hallgattam. Fontos számomra a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazása, és az, hogy a pedagógia, amit gyakorlok élő és gyermekléptékű legyen. 

Vezetőként pedig célom, hogy e tantestület jelen lévő, elérhető, követhető, csapatjátékos, gyermek és emberközpontú vezetőjeként irányítsam az Apátkúti Iskolát, meglátva és kibontva kollégáimból mindazt a lehetőséget ami a közösség javára lehet. 

A pedagógia mellett fontos szerepet tölt be életemben a művészet. Vizuális nevelés az iskolán kívül hobbiként is jelen van az életemben. Szabadidőmben festek és van egy tűzzománc műhelyem. Bízom benne, hogy művészeti beállítottságommal is gazdagítani tudom az Apátkúti Iskola közösségét.

Borzné Hidasi Gabriella

Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnáziumban érettségiztem. Utána az Esztergomi Tanítóképző Főiskola nappali tanítói tagozatán ének szakkollégiumi képzésre jelentkeztem. Tanítói diplomámat 1987-ben kaptam meg. 2000-ben letettem a német középfokú „C” típusú nyelvvizsgát. 2017-ben megszereztem a pedagógus II. minősítést.

A Főiskola elvégzését követően esztergomi, állami iskolákban tanítottam 35 évig, mielőtt felvételt nyertem az Apátkúti Erdei Általános Iskolába. Kezdettől fogva fontosnak tartottam és szívügyemmé vált a magyar nyelv helyességének, helyesírásának, szövegértésének az előtérbe helyezése, oktatása. Nagy lelkesedéssel tanítom továbbá a történelmi olvasmányokat, hiszen ez segítheti majd a gyermekeknek a történelem tantárgy tanulását is. 

Pedagógiai munkám során úgy érzem, hogy egyik fő célom a rohanó világ „lelassítása”. A művészetek (rajz, ének) segítségével arra szeretném rávezetni a gyerekeket, hogy ezek teszik széppé és értékesebbé mindennapjainkat, felgyorsult életünket. 

Másik kiemelten fontos pedagógiai célom a gyermekek természetszeretetre és környezettudatosságra való nevelése. Erre az Apátkúti Iskola keretei kiváló lehetőséget nyújtanak.

Oktatói tevékenységem mellett – korábbi munkahelyeimen – rendszeres rendezője lettem iskolai kiállításoknak, rajzpályázatok kiírásának és megszervezésének.

Jól érzem magam a kisebb létszámú osztályokban, ahol igazán családias hangulatot lehet kialakítani, és könnyebb megteremteni a testi-lelki fejlődéshez szükséges szoros tanár-diák viszonyt. Fontosnak tartom, hogy a szülőkkel is mindig jó kapcsolatot alakítsak ki, mert ez nagy segítséget nyújt a gyermekek képességeinek kibontakoztatásában.

Németh Eszter

Magyar nyelv- és irodalom szakos tanár, intézményvezető-helyettes

„Az olvasás- ha élvezetet okoz- segít élni. Átélni és túlélni is.
Növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését” (Vekerdy Tamás)

Az iskola maga az élet. A gyermek leképezi a társadalmat, amiben élünk. Az Apátkúti Iskola lehetőséget ad a diákoknak és tanároknak a közös, nyílt kommunikációra, önmaguk, a világ és a természet megismerésére. Az itt működő családias légkör biztonságot kínál a gyermek-szülő-tanár együttes feladatához: kibontakoztatni a tanulók képességeit, segíteni őket mindenben.

Fontosnak tartom a magyar nyelv gazdagságára ráébreszteni a diákokat. Az anyanyelvünk szeretete és az abban való jártasság biztos alapokat ad a boldogulásunkhoz.

A magyar irodalom, kultúra csodálatos világa az olvasás által nyílik meg mindenkinek. Legfontosabbnak az alapszintű készségek fejlesztését tartom. Az olvasás, írás, szóbeli kifejezés a jó kommunikáció záloga. Munkámban arra törekszem, hogy a gondjaimra bízott gyermekek egyéni képességeit felelősséggel, szeretetben fejlesszem.

Klimó Virág

Bőrdíszműves, pedagógiai asszisztens.

Szentendrén nőttem fel, jelenleg is itt élek kislányommal.

2015-ben végeztem a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában bőrdíszművesként. Nagyon szeretem a művészetet és az alkotást. A középiskolai éveim után kipróbálhattam a szakmám és a tanítás egyvelegét, becsatlakoztam egy vállalkozásba és workshopok keretein belül felnőtteket és gyerekeket taníthattam a bőrözésre. Nagyon megtetszett, hogy a kreatív alkotás öröme tükröződik vissza a gyerekek szemében, így úgy döntöttem, neki vágok a tanári pályának.
2019-ben megkezdtem tanulmányaimat az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán tanító szakon, jelenleg is ott tanulok. Az iskola végeztével is szeretnék itt az Apátkúti Erdei Általános Iskolában maradni, mint tanító.
Az iskola és környezete nagyon szép, a tanári csapat kedves és segítőkész, hihetetlenül sok tapasztalatot és élményt adtak már nekem nagyon rövid idő alatt.

Stark Andrea

2001-ben diplomáztam az ELTE Tanítóképző Főiskolai Karán, Tanító szakon, természetismeret műveltségi területen.
Sok éves tanítói gyakorlattal rendelkezem.
Jelenleg a 3. osztály tanítója vagyok, ezen kívül természetismeret és magyar órákat tartok felsőbb évfolyamon.
Türelmes, gyermekcentrikus, támogató hozzállásommal igyekszem a legjobbat kihozni a gyerekekből. Tapasztalatom, hogy nyugodt, pozitív legkört biztosítva a tanulás is könnyedén megy.
A néptánc, a népzene közel áll hozzám, évekig jártam néptáncra. A gyerekeknél nagyon népszerű a mozgásnak ez a formája, alkalmanként színesítek vele egy-egy órát, napot.
Nagyon fontosnak tartom a természet és az állatok védelmét!
Kulcsfontosságú a gyerekek környezettudatos hozzáállásának kialakítása már kisgyermekkorban, amikor a legfogékonyabbak. Természetismeret óráimon és ebben a gyönyörű környezetben van erre lehetőség.