Erdei Hírmondó: Szárnyak és talpak

Erdei Hírmondó: Szárnyak és talpak

Az év vége sűrű volt sok szempontból az iskola életében, és ez jellemző volt az erdei programjainkra is. 

Téli madárvédelem

Iskolánk csatlakozott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület “Madárbarát kert” programjához. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy iskolánk megalakulása óta különleges figyelmet fordít szárnyas szomszédaink védelmére (például megépített és kitelepített odújaink elérték a maximális számot az udvaron) , viszont hivatalos formában ebben a tanévben indultunk el az említett program keretében a hivatalos cím megszerzéséért. Klári néni, az iskola erdei programjaiért felelős pedagógusa folyamatosan foglalkozik madárvédelmi és ismereti anyagokkal, illetve ő a Madárbarát kert egyik program koordinátora is. A hideg beálltával főleg a  téli madárvédelemmel foglalkoztak a gyerekek, illetve felkerült iskolánk udvarába a Madárbarát kert program oktató plakátja is. 

Topogó folyosó

Iskolánkban a majdani tanösvény részeként terveztünk egy 13 méter hosszú mezítlábas, szenzoros ösvényt épületünk hátsó, támfalas-folyosós részére. A jelen korban teljesen hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindig cipő van a lábunkon, pedig milyen jó néha mezítláb lenni. Nem csak jó érzés, de az egészségünkre is jó hatással van. A gyerekeknél ez fokozottan érvényes. Az ösvényt változatos összetevők alkotják, a kisebb-nagyobb kövektől, kavicsoktól kezdve, a tobozokon, háncson, homokon keresztül a puha fűig. Ezek mind fejlesztik az érzékelésünket, masszírozzák a talpunkat, élénkítik a vérkeringésünket.  Emellett az egyensúly érzékünket is javítják. A változatos felületeken való sétálás erősíti a gyerekek talpainak izomzatát, így megelőzhető a lúdtalp, sőt akár a jövőbeli hátfájás is. Az iskola tanulóin kívül a közeli óvodák, iskolák tanulói látogathatják, ezzel elősegítve a közösség fejlődését és a gyermekek szenzoros érzékelésének javítását. A program megvalósulása érdekében benyújtottuk egy pályázatot a Tescohoz is. 

Mozdulj a klímáért! 

Idén első alkalommal mi is csatlakoztunk a „Mozdulj a klímáért! A közösség ereje!” elnevezésű kampányhoz az Éghajlatvédelmi Szövetség szervezésében. A kampány célja az volt, hogy az oktatási intézmények  közösségeit „zöldebb” gondolkodásra ösztönözze. Az iskolánkban kiemelten fontos a minket körülvevő természet ismerete és szeretete, ezért büszkék vagyunk rá, hogy a kampány alábbi elemeit teljesítettük:

A program keretében zöld mérföldköveteket lehetett gyűjteni a természetkímélőbb közlekedéssel, legyen szó gyaloglásról vagy tömegközlekedésről: az Apátkúti Suli összesen 2204 darabot tudhatott magáénak.

  • Diákjaink elkészítették a faölelő emblémáikat 1-8. osztályig.
  • Közösségi akció keretében arra vállalkoztunk, hogy minden évszakban elmegyünk egy csoportos kirándulásra, megfigyelve a természet folyamatos átalakulását: ősszel a börzsönyi kirándulás alkalmával csodálhattuk meg az erdő pompás színeit. Külön öröm, hogy a túrán szülők, tanárok és diákok is részt vettek.
  • A természetet és művészetet keresztezve a gyerekek ecoprint technikával saját növényismereti könyvüket készítették el.

A pályázatot Klári néni készítette elő. Köszönjük az összes tanárnak és diáknak, akik részt vettek a programban, ezzel támogatva a kampány célkitűzését!

 

Ez történt nálunk: szüreti mulatság és az árvácskák látogatása

Ez történt nálunk: szüreti mulatság és az árvácskák látogatása

Lassan belerázódtunk mindannyian az évkezdésbe, és az időjárás még mindig kegyes hozzánk: a nap meleg sugarainak köszönhetően még a nyári energiánkkal tudjuk élvezni az őszi udvari kintlétet, a programokat és projektnapokat. 

 

Érik a szőlő, hajlik a vessző…

Szeptember második felében megtartottuk hagyományos szüreti mulatságunkat. Orsi néni vezetése alatt a tanáraink gőzerővel dolgoztak azon, hogy a közös körtánc után a gyerekek különböző állomásokon mérjékössze ügyességüket és szórakozzanak együtt. A rendezvény csodálatos hangulatban telt, igazi szüreti hangulat uralkodott az iskola udvarán. A gyerekek pedig a nyomkodás és préselés után élvezhették a finommustot. 

 

Séta az Árvácskákkal

Szeptember utolsó péntekén a felsős évfolyammal ellátogattunk a szentendrei Árvácska menhelyre. Az egyesület hontalan kutyáknak és macskáknak nyújt menedéket, munkatársuk alaposan körbevezette a gyermekeket a menhelyen. A körtúra után a gyerekeknek lehetőségük nyílt kutyasétáltatásra, illetve a macska ketrecben a cicákkal való játékra. Diákjaink végig aktívan, nyitottan és figyelemmel kísérték végig a projekt napot, amiért nagyon büszkék voltunk rájuk. 

 

Apró talpakkal a csúcs felé

Első és másodikos évfolyamunk szeptember folyamán a visegrádi Zsitvay-kilátót látogatták meg. Az út folyamán megismerkedtek a túra jelzésekkel, és a kilátó aulájában hosszasan tanulmányozták a különbözőgomba és állatfajokat. A több órás túrát természetesen megállók tarkították: uzsonnázás mellett fáramászást és a dombon való legurulást is “gyakorolták” a gyerekek. 🙂  

 

Erdei Hírmondó: Légy válogatós!

Erdei Hírmondó: Légy válogatós!

Szeptemberben nemcsak az új elsősöket vártuk szeretettel, hanem érkeztek iskolánkba új pedagógusok is. Ősztől új munkatársunkként üdvözölhettük Erdőszegi Klárát, aki az Apátkúti Suli Erdei Programjáért felelős. Klára minden hónapban egy új témával ismerteti meg a gyerekeket. Ezeken a projekt hónapokon keresztül a diákoknak lehetősége nyílik elmélyedni a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel és a minket körülvevő természet ismeretével is. 

Klára zöld szakkört is tart azoknak a növendékeinknek, akik mindezekre fogékonyabbak és szívesen kézműveskednek természetes alapanyagokból hetente egyszer. Az aulában elhelyezett faliújságon pedig mindig hasznos tudnivalók lesznek a gyerekeknek az aktuális hónap témájáról. 

Szeptember a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás témáját jártuk körül. Klári néni elhelyezett az aulában szelektív hulladékgyűjtőket, és meglátogatta az osztályokat is: videókon és játékokon keresztül ismerkedtek az újrahasznosítással. Az aulában kihelyezett faliújságon egy kvízt is elhelyezett, melynek kitöltői között ajándékot sorsolt ki.

Elstartolt a zöld szakkör is! Összesen tíz gyermek jelentkezett, jellemzően az alsó tagozatból. A foglalkozáson esőbotot csinálhattak a diákok. 

Klári regisztrálta iskolánkat a Világ Legnagyobb Tanórája programba. Ezt az oktatási kampányt az ENSZ indította útjára „Project Everyone” néven 2015-ben, Magyarországra pedig az UNICEF és az UNESCO szervezésében érkezett meg, annak érdekében, hogy már iskolás kortól kezdve edukálják a gyerekeket azokról a globális célokról és tennivalókról, amelyek a fenntartható fejlődést szolgálják társadalmi, gazdasági és természetvédelmi szinten is. Októberben Klári viszi az “egyenlőtlenség csökkentése” témakört a gyermekekhez, amiről a következő hírmondóban fogunk beszámolni 🙂 Izgatottan várjuk! 

Sziráki Judit – Boldogan, kíváncsian, motiválva, megerősítve…

Sziráki Judit – Boldogan, kíváncsian, motiválva, megerősítve…

Rengeteget foglalkozik a média napjainkban az oktatással, talán azért is, mert sok a bizonytalanság, érezzük a változás előszelét. Akármi is történik, a legfontosabb kérdés az marad, hogy hogyan érzi magát a gyerek az iskolában. Örömmel megy? Érdekelt-e a tanulási folyamatokban? Meglátja az összefüggést az őt körülvevő világ és a tanultak között? Számára is világos a tanulás célja? Vannak-e tervei a célok eléréséhez? Vagy készen kapja a “kell és kötelező” kényszerítő erejével? Hatalmas a különbség. Mert míg az előbbi egy aktív, alkotó folyamat, az utóbbi passzív és tekintélyelvű.

Hiszem és vallom, hogy lehet örömmel és boldogan is tanulni, és lehet az iskola ennek színhelye. A 21. század iskolájának pedig ennek színhelyének kellene lennie. 

A napokban évfordulós Csíkszentmihályi Mihály kezdi “FLOW – Az áramlat” című könyvét egy Arisztotelész idézettel, ami régi iskolája falán volt olvasható: „A tudás gyökere keserű, de a gyümölcse édes”. Elgondolkodtatta őt ez az idézet, olyannyira, hogy kutatások sorával bizonyította, lehet másként is. Igen! Lehet a tanulás, a tudás megszerzése örömszerző folyamat. 

Azt gondolom, kell is, hogy az legyen. Egyre inkább arra van szükség, hiszen ma már a pszichológia is egyre többet említi, hogy az örömmel szerzett ismeretek jobban rögzülnek a memóriában, jobbal lehet építeni ezekre a további tudásokat.

A tanulás mint örömforrás mellett másik a tanulás folyamatában fenntartott kíváncsiság is nagyon fontos. 

„Ha hajót akarsz építeni, ne dobold össze az embereket, hogy fát gyűjtsenek, és ne adj nekik feladatokat. Inkább tanítsd meg nekik, hogyan vágyakozzanak a tenger mérhetetlen végtelensége iránt.” /Antoine de Saint-Exupéry/

A kisgyermek hatalmas kíváncsisággal van megáldva az őt körülvevő világ irányába. Szeret kísérletezni, felfedezni, mozogni és játszani. Ha ezeken keresztül „kínáljuk meg” őt a tanulási tartalmakkal, sokkal szívesebben fogja „fogyasztani”. Különösen, ha az erősségeire építünk, nem az elmaradásai, kudarcai miatt ostorozzuk őt. 

Nagyon erősen hat a gyermekek személyiségére az, hogy milyennek látják őt a számára fontos személyek: szülei, barátai, tanárai, és milyen visszajelzéseket, megerősítéseket kap. Szomorúan tapasztalom, hogy sok kisgyermek esetében a napjainkban népszerűvé vált tanulási zavar helyett valójában tanítási zavar áll fenn. A tünetek és a következmények sajnos néha nagyon hasonlóak. Kudarcok, alulmotiváltság, romló teljesítmény és gyenge önértékelés – ez megnyilvánulhat visszahúzódásban, de akár agresszióban is. 

„Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, akkor úgy kell tanítanunk, ahogy ő tanulni tud.” – írja Ignacio Estrada, – és ez nem csupán személyi és tárgyi feltételek kérdése,  véleményem szerint sokkal inkább szemlélet kérdése.

Mi az Apátkúti Erdei Általános Iskolában arra törekszünk, hogy kompetens tudást közvetítve, olyan tanulási légkört alakítsunk ki, tartsunk fenn, amely épít tanítványaink természetes gyermeki kíváncsiságára és azokra az érzelmi intelligencia elemekre, amelyek támogatják a harmonikus személyiség kialakulását és megerősödését. 

Nagy öröm számunkra, hogy a mi iskolánkba valóban boldogan jönnek és tanulnak a gyerekek, közvetlen és élő a kapcsolatunk a szülőkkel, családokkal. Hiszünk ennek építő erejében.

Valljuk, hogy a leírtak meghatározhatják gyerekeink további életét és a miénket is, hiszen társadalmunk, Földünk jövője ül most tantermeinkben.

Sziráki Judit – intézményvezető

Sziráki Judit – Intézményvezetői nagyinterjú

Sziráki Judit – Intézményvezetői nagyinterjú

“Egy oktatási intézmény úgy tud jól működni, ha van egy jó csapat mögötte.” – interjú Sziráki Judit intézményvezetővel

Sziráki Judit idén nyár elejétől az Apátkúti Erdei Általános Iskola csapatának tagja, mint intézményvezető. A pozíció váltás kapcsán beszélgettünk vele korábbi szakmai tapasztalatairól, jelenlegi feladatairól és arról, hogy vezetőként és pedagógusként miért tartja fontosnak a családias légkör meglétét egy oktatási intézményben.

Ismert, hogy nem a környékről származol, hanem kifejezetten a pozíció miatt költöztél ide. Munka miatt költözni az ország egyik feléből a másik felébe mindig egy komolyabb és nagyobb horderejű döntés az életben. Kérlek mesélj egy kicsit arról, hogyan találtad meg az iskolát, a meghirdetett pozíciót, illetve hogy milyen tényezők játszottak közre, hogy végül meghozd ezt a döntést. 

Nagyjából egy éve fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék az állami köznevelésen kívül másfajta oktatásba is bekapcsolódni, úgyhogy nyomon követtem, hogy milyen iskolákban milyen helyeket hirdetnek meg. Egy volt kolléganőm, aki egyben a szakmai mentorom, küldte át nekem az Apátkúti Általános Iskola hirdetését: elsőként az iskola honlapján található információkkal ismerkedtem, elolvastam az intézmény szakmai alapdokumentumait, majd utánanéztem, hogy pontosan merre van, és milyen értékeket is képvisel ez a suli. Az első pillanattól kezdve felkeltette az érdeklődésemet, így felvettem a kapcsolatot Földi Péterrel, az iskolalapítóval, hogy lássam van-e létjogosultsága annak a gondolatnak, hogy megpályázzam az intézményvezetői munkakört ilyen távolról. Pozitív és támogató visszajelzést kaptam, meghívtak a legközelebbi iskolabemutató estre, ahol valóban sok kérdésemre választ is kaptam. Úgy éreztem itt valóban rám kíváncsiak, és arra, hogy szakmailag mit tudok kínálni ennek az iskolának. Megírtam a pályázatomat, majd behívtak az interjúra, és egyre több és több információm lett az intézménnyel kapcsolatban. Egyre jobban erősödött bennem az az érzés, hogy ha az iskola részéről van befogadó készség rám, akkor én nagyon szívesen elvállalnám a vezetői pozíciót. És volt… Amikor megjött a válasz a felvételemre, akkor tudatosult bennem, hogy teljesült, amit kértem, úgyhogy elindultam ebbe az irányba. 

Egy állami fenntartású iskolából érkeztél az iskolába. Mi volt az a tapasztalat, illetve kompetencia, amit útravalóul hoztál magaddal? 

Előző munkahelyem egy nemzetiségi iskola volt, hasonló tanulólétszámmal. Nagyon szerettem ott dolgozni, mivel szintén családias hangulat jellemezte az iskolát, viszont én ezen a településen éltem, és néha ezt a helyzetet már kicsit zártnak éreztem. Ennek az intézménynek a már említett közvetlen légkörét és szlovák nemzetiségi mivoltát tudtuk hangsúlyozni, melynek eredményeképp a vezetésem alatt elkezdett növekedni a tanulók létszáma és nagyon szép eredményeket kezdtünk elérni az országos versenyeken. Mindent összevetve úgy érzem aktívan része voltam annak, hogy ez az iskola egy nagyon jó útra lépett rá. Hogy milyen tapasztalatot hoztam el magammal? Szerintem egy oktatási intézmény úgy tud jól működni, ha van egy jó csapat mögötte. Különösen fontos, hogy legyen egy jó bizalmi kapcsolat a nevelőtestület és a vezető között, továbbá ugyanez a bizalmi kapcsolat meglegyen az intézmény és a odajáró gyermekek családja, szülei között is. És inkább személyes vonatkozásként, de ha egy stresszesebb, zsúfoltabb időszakon megyek át szakmailag, gyakran mantrázom magamnak, hogy nem szabad semmibe sem belefeszülni annyira: némi kis lazasággal, szeretettel és bizalommal mindent meg lehet oldani. 

Az elmúlt időszakban nagyon intenzíven jelen voltál az iskola életében: megismerkedtél az alapértékeivel, a festői környezetével, és a pedagógusaival is. Kérlek mesélj egy kicsit az apátkútis tantestületről! Mitől jó ez a csapat?

Július elején találkoztam először személyesen a tanárokkal, és ezt megelőzően sokat gondolkodtam, hogy milyen gondolatokkal érkezzek meg az iskolába erre a ismerkedésre. A felkészülés során újra elolvastam az összes ott dolgozó pedagógus bemutatkozóját, az iskola pedagógiai programját, annak érdekében, hogy ráhangolódjak erre a napra. A végére az volt a meglátásom, hogy az ott lévő emberek nagyon színesek, és tényleg nagyon izgalmasak. Úgy érkeztem meg közéjük, hogy szeretném megismerni, hogy mit hordoznak magukban, milyen értékeket képviselnek ezek az emberek és ebből valami nagyon jót csinálni velük együtt. Kifejezetten erősségnek látom, hogy a tantestületben a pedagógusok tényleg önmaguk lehetnek. Nem érzem például azt a fajta nyomást, amely feszültséget generál a vezetőben és a pedagógusban egy állami intézményben: hogy jól csinálom-e, mit gondolnak rólam, mulasztottam, nem mulasztottam… 

Kifejezetten erősségnek találom, hogy kiváló a szakos ellátottság, azaz, hogy minden tárgyat egy szaktanárral tudunk ellátni. Sajnos ez sem jellemző mostanság az iskolákra. Külön öröm, hogy vannak olyan szaktanáraink, akik a saját területükön a legmagasabb szintig fejlesztették és fejlesztik a tudásukat: van köztünk mesterpedagógus, képzőművész tanár, és van olyan nyugdíjas pedagógus is, aki nagy szakmai elismertsége mellett a mai napig aktívan részt vesz a Móricz Múzeum munkálataiban Leányfalun. Úgy gondolom minden tanárban van valami, amiben ő nagyon jó tud lenni, és az iskola ideális terep arra, hogy kamatoztassák a tudásukat és tehetségüket, és át tudják ezt adni az idejáró gyermekeknek. 

Melyek voltak részedről azok a törekvések, illetve körülmények, amelyekben korlátozva érezted magad a múltban, és amelyekre most, a jelenben, egy megvalósítható kihívásként tekintesz? 

Ha jobban belegondolok, kicsit nehéznek érzem a kérdést, mert rengeteg mindenben él meg kötöttségeket egy állami intézményben dolgozó pedagógus. Az egyetlen dolog, amiben bizonyos fokú szabadsággal élhet a tanár, az az, hogy, ha bemegy az órájára, akkor hogyan adja át a tananyagot. Ennek a kereteit is már nagyon beszabályozták, és maga a szabályozás lett a cél. Ezzel szemben pedig egy magánintézménynél, jelen esetben az Apátkúti Iskolában, a cél az, hogy a gyerek minél több ismeretet, nyitott és demokratikus légkörben, gyakran saját tapasztalás által tanuljon meg. Azt viszont meg kell említenem, hogy ez nagyban az iskolaalapító, Földi Péter érdeme is. Az állami iskolában korlátozás alá került a tankönyvválasztás kérdése: volt olyan évfolyam, ahol választás címszó alatt egy fajta tankönyvet lehetett megrendelni a diákoknak. Pedagógusként ezzel a felállással nem tudtam azonosulni, mivel úgy gondolom, hogy annál készültek sokkal jobb tankönyvek is. Vezetőként pedig sokkal kevesebb motivációs eszközzel rendelkeztem állami keretek között.   

Nem volt ritka az előző munkahelyeimen, hogy minimális költségvetésből, vagy annak a teljes hiányával kellett valahogy megoldanunk, menedzselnünk dolgokat. 

Kifejezetten vezetői oldalról mire fókuszálsz munkád során? 

Az biztos, hogy én nem az irodában ülő vezető vagyok. Szeretek odamenni a csapatom tagjaihoz, beszélgetni velük, kérdezni, tehát úgy általában kapcsolódni hozzájuk. Hangsúlyozom, ezt nem ellenőrzési céllal teszem, egyszerűen szeretem, ha egy közvetlen viszony alakul ki köztünk a határok tiszteletben tartásával természetesen. Ez nemcsak a tanárok és az vezetői viszonyra vonatkozik, ugyanúgy értem a család és köztem, vagy a diákok és köztem lévő kapcsolatra is. 

Az Apátkúti Suli alapértékei egyike a nyitott, családias légkör, melyről már volt szó korábban is. Pedagógusként te hogy látod, egy ilyen légkör megléte hogyan segíti elő a gyermeket a tananyag, illetve helyes közösségi magatartás elsajátításában? Egyáltalán, mit jelent az, hogy egy oktatási intézményben családias a hangulat?

Az alacsonyabb létszám már magában lehetőséget ad arra, hogy a már említett bizalmi kapcsolat megléte kialakuljon a gyerek-tanár-szülő háromszögben. Pedagógusként akkor tudok valakit elérni egy tananyaggal vagy egy megtanítandó tartalommal, ha van vele egy személyes kapcsolatom. Erre kifejezetten jó lehetőséget ad a családias légkör, mert személyre szabottan tudjuk diákjainkat segíteni és megszólítani. Egy harmincas létszám esetében, heti egy órás alkalom során, gyakran fél év is eltelik, mire a tanár megjegyzi mindenkinek a nevét. Ahogy a családban is név szerint szólítanak és ismernek téged, az iskolában is ennek a megléte növeli a gyermekek biztonság érzetét. A tanáraink pontosan ismerik a hozzánk járó gyermekeket, és ez egy pótolhatatlan kötelék. Véleményem szerint a személyes kapcsolódás nagyban növeli a gyermek motiválhatóságát is a tantárgyak elsajátításában is. Gyakran megesik, hogy a gyerekek a tanárokhoz kötik a tantárgyakat: tehát nem is a tantárgyat szeretik, viszont a pedagógust igen, akinek segítségével közelebb lehet hozni egy adott tananyagot, témát. Úgy érzem, hogy a diákjaink tudják és tartják a kereteket. Attól, hogy tegeződünk, még senki sem szól olyan stílusban egymáshoz, ami átlépné a megengedett határt. A közvetlenség és a partneri viszony mellett a tisztelet is jelen van, ez a kettő nem zárja ki, hanem erősíti egymást. A szülőkkel kapcsolatos viszonyt is ezzel jellemezném: több kérdéssel fordulnak hozzánk, mert érzik, hogy lehet kérdezni, akár közvetlenül tőlem is, és segítséget kapnak. 

Egy nagyon fontos kérdéssel zárnám a beszélgetést: az iskolaválasztás, vagy iskolaváltás gyakran egy nagyon kényes és rengeteg kétséggel járó döntés családon belül, hiszen a gyermekeink a legfontosabbak és mindannyian a legjobbat szeretnénk nekik.  Mit üzensz pedagógusként és intézményvezetőként a szülőknek, döntés közben mire figyeljenek? 

Kicsi gyermek esetében azt szokták mondani, hogy ne iskolát, hanem tanárt válasszon. Ez természetesen nem a személyi válogatást jelenti, hanem azt, hogy egy jó kémia legyen a leendő elsős és a tanítója között, mert ez fejleszti legjobban a kisgyermek személyiségét. Ha ez nincs meg, akkor nagyon nehéz dolga van mindkét félnek. Személyesen azt tudom tanácsolni, hogy ez legyen az elsődleges szempont szemben mondjuk azzal, hogy az iskola elhelyezkedésében kényelmes, közel van-e a lakhelyhez. Az Apátkúti Iskolában pont ezt próbáljuk garantálni, hogy ne kelljen a pedagógus személyén aggodalmaskodni, hiszen az összes, általunk kiválasztott és itt dolgozó pedagógus képes kapcsolódni az idejáró gyerekekkel. Az iskolaváltásban gondolkozó szülőknek pedig azt üzenném, hogy semmiképpen se várjanak túl sokáig, mert néhány tanulási vagy szociális kudarc (legyen szó egy rossz tanár-diák viszonyról, vagy osztályközösséggel kapcsolatos problémákról) nagyon mélyen benne tud maradni a gyerekben. Sokszor tapasztalni, hogy valami okból kifolyólag a szülők nem mernek év közben lépni, pedig van rá lehetőség, és év végére a probléma sokkal súlyosabbá válik. Minél hamarabb érdemes alternatívákat keresni és elindulni, mert sajnos vannak már azok a pontok, ahol késő változtatni.



Tinédzserek motivációs válságban

Tinédzsert nevelő szülők gyakran kérnek segítséget abban, hogy a gyerek semmilyen “értelmes” dolgot nem csinál. Van akinek pedig az fáj, hogy korábban szerette őt a gyereke, de teljesen megváltozott, hullámzik a viselkedése, uralkodni akar, és mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja. Senkit sem vigasztal, hogy az előbbiek és más jellemző megnyilvánulások elég gyakran megjelennek tinédzser korban, és ezek mind összefüggésben vannak a korosztály önállósodási törekvéseivel.

Most nem térünk ki minden tinédzser-jelenségre, hanem egyetlen egyre fókuszálunk, amit néha úgy fogalmaznak meg tinédzsereket nevelő szülők, hogy a gyereknek nincs motivációja.

A motiváció jelentése

Mielőtt beleássuk magunkat a témába, nem árt tisztázni, hogy pontosan mit jelent a motiváció.

Cselekvésre késztető tényező, amely növeli a személy hajlandóságát és ami észszerű oka lesz arra, hogy megtegyen egy elvárt cselekvést vagy engedelmeskedjen egy utasításnak. Ez a hajlandóságot kiváltó tényező egymást követő lépcsőfokokként helyezkedik el egy skálán. (Forrás: wikiszotar.hu)

A motiváció szó eredete: [motiváció < angol: motivation (motiváció) < latin: motivus (mozgató) < moveo (mozdít)]

A szó meghatározásából látható, hogy a motiváció nem hordozza magában a cselekvés előjelét, tehát negatív vagy pozitív is lehet az a tett, amihez mozgató rugóként szolgál. A gyereknevelés témájában azonban leggyakrabban pozitív irányultságban használjuk, tehát azt vizsgáljuk, hogy van-e a gyereknek motivációja valamilyen számára és környezetére nézve pozitív eredménnyel bíró cselekvésre. (A bűnüldözésben inkább negatív előjellel használják, és arra keresik a választ, hogy mi indította az elkövetőt valamilyen káros, akár végzetes tettre.)

Miért baj, ha nincs motiváció?

Motiváció hiányában az emberek passzívak, nem cselekszenek. Amikor nincs cselekvés, akkor nincs elért cél vagy haladás a cél irányában. Így nincs saját terveken és cselekvésen alapuló öröm vagy boldogság sem. A helyes sorrend persze ez: cél kigondolása, motiváció, tett vagy még több cselekvés, ezáltal akadályok legyőzése, cél elérése, újabb cél.

Könnyen elfogadható, ha valaki vitatkozik azon, hogy a cél vagy a motiváció van-e előbb, hiszen akinek nincs motivációja, az nem hoz létre célt a maga számára. Felfoghatjuk úgy is, hogy a cél maga is egyfajta motiváció, hiszen ha el akarunk érni egy célt, akkor már van okunk tenni valamit.

A gyakorlatban azonban megfigyelhető az, hogy ha sikerül egy megfelelő célt adnod, jobb esetben közösen kidolgoznod egy tinédzserrel, akkor létrejön a motivációja, hogy tegyen valamit afelé a cél felé.

Most azonban nem csinálunk tyúk-tojás problémát ebből, mert amúgy a sorrend könnyen eldönthető aszerint, hogy a célt mások adják neki, tehát kívülről jön, vagy az egyén maga hozza létre. 

Kinek nincs motivációja?

A helyzet túlzott leegyszerűsítése lenne, és még az általánosítás hibájába is esnénk, ha azzal akarnánk elintézni a dolgot, hogy miért is kérnénk számon a motiválatlanságot gyerekeken, ha igen sok felnőtt is motivációs válságban van. Arról, hogy a felnőtt világ példamutatásának hiánya mit jelent, amúgy is írtam nem régen a győri ügy kapcsán.

Azt, hogy mi a baj egy motiváció hiányos tinédzserrel, azt sok szülő érezi a maga bőrén, és sok gyerek tapasztalja saját magán ennek a tüneteit, amit meg sem tud fogalmazni, de valahogyan úgy érzi, hogy semminek semmi értelme. Szélsőséges helyzetben feleslegesnek érezhet bármi cselekvést, és végül bármilyen kommunikációt is, amit a család úgy él meg, hogy a gyerek nem megy sehová, nem tesz semmi hasznosat és állandóan elvonul.

Tinédzserek motivációs válságban.

Visszatérhetünk azonban egy kicsit a szülőkre. Ugye drámaian hangzik az, hogy a létért folytatott küzdelem. Erről az embernek olyasmi jut eszébe, hogy valaki farkasokkal hadakozik a tajgán a puszta életben maradásért. Mostani társadalmunk pedig nem sokban különbözik ettől, csak „szebb keretek” között küzdenek a felnőttek a megélhetésért, azért, hogy minden sárga csekk ki legyen fizetve és maradjon még valami másra is.

Ezzel az a baj, hogy a felnőtt motivációja sem túl magas ilyen körülmények között. Annak érdekében, hogy a témánál maradhassunk, nem szeretnék elsüllyedni valamilyen a társadalomelmélet mocsarában, ezért kifejtés nélkül említem csak meg, hogy annak a gazdagabb embernek sincs azonban túl magas motivációja, aki mindössze a vagyon megőrzésére vagy növelésére helyezi figyelmét. 

A tinédzser motivációja

Érdemes lenne készíteni egy felmérést arról, hogy milyennek látják a fiatalok a felnőttek világát. Szeretnének-e ugyanúgy élni, mint a szüleik, vagy más felnőttek? Jó életkilátásnak tűnik-e számukra, hogy kövessék a felnőttek példáját? Ha ezekre legtöbb esetben nem a válasz, akkor nincs abban semmi meglepő, ha nem motiválhatók azokkal a dolgokkal, amelyekkel felnőttek próbálják őket inspirálni.

Ha azt látja felnőttektől, hogy állandóan robotolnak, cinikusan beszélnek másokról a hátuk mögött, megcsalják egymást a szüleik, utálják a munkahelyüket, és akár szerényebbek az életkörülményeik, akár jómódúak, de állandóan csak panaszkodnak, akkor ezektől a felnőttektől ez a tinédzser nem fogad el tanácsot, hogy legyen valami célja és tegyen valamit annak elérésére.

Motiváció hiányában a gyerekek könnyebben interiorizálódnak agresszivitást növelő játékprogramokban, nagyobb eséllyel válnak alkoholistává vagy drogok áldozatává, elveszíthetik az élet iránti szeretetüket, és szeretteik iránti pozitív érzelmeiket is, de motivációjuk helyreállításával el is kerületnek ilyen és más hasonló veszélyeket.

A tinédzsereket sok minden visszatarthatja attól, hogy céljaik legyenek. Néhány jellemző ezek közül:

  • A gyerek hosszú ideig mindent megkap, miközben neki nem kell megküzdenie semmiért. (Az elkényeztetés csökkenti a motivációt.)
  • Úgy látja, kemény és kitartó munkával sem érne el célokat.
  • Kisebb korában lebeszélték egy fontos céljáról, vagy lekicsinyelték azt a célt, s ezért ő feladta.
  • Másvalaki, akár apa, anya, vagy akár egy osztályfőnök ráerőltetett egy célt, de azt sosem érezte magának.
  • Nem lát maga körül olyan felnőttet, akinek értékes céljai volnának

Bár nem lesz itt helyünk arra, hogy a fenti lehetséges okok mindegyikét alaposan elemezzük, de a megoldás mindegyiknél abban áll, hogy (1.) szüntessük vagy legalább változtassuk meg azt a negatív okot, amiért a gyereknek alacsony a motivációs szintje, vagy nincsenek céljai, és (2.) segítsünk neki létrehozni, vagy helyreállítani egy saját célt. Szükség lehet továbbá néhány kiegészítő lépésre is.

1. Negatív okok elhárítása

A gyerek hosszú ideig mindent megkap

Bármennyire is érthető és pozitív az a szülői nézőpont, hogy „én nem kaptam meg mindent gyermekkoromban, és ezért eldöntöttem, hogy az én gyerekem mindent megkap”, káros. Amúgy, akár mindent meg is kaphatna, ha emellett ő is minden tőle telhetőt megtenne másokért és lehetőleg saját indíttatásból.

Az elkényeztetést abba kell hagyni. Sosem késő helyreállítani azt, hogy a gyerek cserét nyújtson a környezetének. A gyerekek kis korukban szívesen segítenek, azután egy itt nem részletezett nevelési hiba folytán leszoknak róla. Akár tinédzser korban is visszafordítható azonban a folyamat, ha fokozatosan elkezdünk teljesíthető elvárásokat támasztani a gyerek felé, és nyugtázzuk is, ha tevékenyebb lett. Ha megtanul cselekedni és másokért is tenni, nem pedig csak elvárni tőlük, az nagy segítség lesz számára felnőttkorában is.

Úgy látja, hogy kemény és kitartó munkával sem érne el célokat

Valamilyen gyakorlati példán keresztül, például egy számára is ismert híres ember, akár egy általa is kedvelt énekes sztár vagy sportoló történetén keresztül mutasd be neki, hogy nagyobb célok is elérhetők, ha részfeladatokká alakítjuk. Az említett példában beszélhetne egy szülő arról a gyereknek, hogy a későbbi sztár állandóan zenetanárhoz járt fejlődni, majd előbb csak kisebb fesztiválokon való fellépésre kérték fel, most pedig slágerlistásak a dalai.

Ezután segíteni kell neki abban, hogyan lehetne egy saját célját olyan lépcsőkké alakítani, melyeken egyesével továbbléphetne felfelé. Ezt úgy kell vele átbeszélni, hogy maga is reálisnak lássa a lépcsőket.

Kisebb korában lebeszélték egy fontos céljáról, vagy lekicsinyelték azt a célt

A felnőttek néha nem látják a gyerek célját olyan fontosnak, mint amennyire ő. Túl nehéznek találják, vagy egyenesen értelmetlennek. Ilyenkor megpróbálják lebeszélni a gyereket a céljáról vagy egy tervről. Ezt azzal szokták indokolni, hogy csak meg akarják kímélni a gyereket valami csalódástól, ami akkor érné őket, ha nem sikerülne megvalósítani.

Meg kell kérdezni a gyereket arról, hogy mit volt az, amit szívesen csinált volna még régen, de amihez nem kapott támogatást, vagy amiről lebeszélték, amit nem engedtek meg neki. Ha a szülő talál ehhez egy nyugodt helyet és egy meghitt pillanatot, akkor meg fogja kapni a választ.

Ha az így felszínre került cél jelenleg is újjáéleszthető, akkor a lépéseket efelé kell tenni. Akkor is, ha egy szülőnek ez nem tűnik túl értékesnek. A gyerekektől nem várható el, hogy felnőttekhez hasonlóan munkahelyi, előremeneteli, tanulmányi vagy párkapcsolati, és általában nagy távlatokba mutató, jövőbeli céljaik legyenek, bár lehetnek ilyenjeik. Nem éri azonban meg felmelegíteni egy akár a felnőttek számára értelmetlennek tűnő célt is, ha így a gyerek visszanyeri motivációját?

Másvalaki ráerőltetett egy célt, de azt sosem érezte magának

A gyerekeknek vannak céljaik, de sajnos néha a felnőttek nem elégedettek ezekkel, és kitalálnak a gyerek számára valami „értékesebbet”. Így kezd zongorázni egy gyerek, akit egyáltalán nem érdekel a zene. Azután egyre jobban követelik tőle, hogy gyakoroljon (valamit, amit nem szeret), és ezáltal még jobbá váljon.

Ezzel a gyerek elveszíti a saját céljait, mert annak helyébe másokat állítottak. Így nem lesz saját motivációja sem. Nem csoda, hogy az ilyen módon valamilyen sportra vagy művészetre kényszerített gyerekek nem szívesen gyakorolnak vagy elbliccelik az edzést.

Az ilyesmi is helyrehozható úgy, hogy a szülő beismeri a gyereknek, hogy hiba volt erre vagy arra a rávennie, és helyesebb lett volna abban támogatni, amit ő szeretett volna.

Nem lát maga körül olyan felnőttet, akinek értékes céljai volnának

Ezt az okot és megoldását nem részletezzük itt, mert erre amúgy is túl könnyű a válasz, és mert olyan szülő, akinek nincs egyetlen jó célja sem, az úgy sem olvasója egy gyereknevelésről szóló írásnak.

2. Megegyezés egy célban

Ezt nagyon is helyesen sok szülő megpróbálta már. Azt, hogy megkérdezte a gyereket, mihez lenne kedve. Legtöbbször amiatt nem kaptak erre egy jó választ, mert kimaradt az 1. lépés, tehát a cél útjában lévő akadály megszüntetése. Ha azonban a fenti módokon már elhárult az akadály, akkor együtt működik majd velünk a tinédzser abban, hogy megnevezzen egy olyan célt, amit ő szívesen megvalósítana.

Ha a gyerek több célt is megjelöl, akkor csak kérdezd meg, hogy melyik megvalósítása lenne számára a legörömtelibb. Ha szeretnéd, hogy helyreálljon a motivációja, akkor ne foglalkozz túlságosan a cél realitásával, kivéve, ha teljesen abszurd.

Egy példa arra, amikor a szülő tévesen lebeszélné a célról: A gyerek mondjuk azt veszi a fejébe, hogy ő űrhajós lesz, te pedig tudod, hogy már negyven éve nem képeztek ki magyar űrhajóst. És akkor mi van? Megakadályoznád abban, hogy űrhajósnak készüljön?

A felnőttek néha csak olyan célban tudnak gondolkodni, aminek köze van a jövőbeli megélhetéshez. A gyerekeknek ennél több a fantáziájuk.

 Talán nem lesz űrhajós, de legalább elkezd érdeklődni, akár még tanulni is és cselekedni. Lehet, hogy csak egy űrkutatási szakkörig jut el, de talán csillagász lesz belőle. Nem mindegy, ha bármelyik miatt is, de helyreáll a motivációja?

3. Megvalósítás

Mi a megvalósítás? Az, amit a gyerek a gyakorlatban megtesz a cél eléréséért. Ehhez „csak” támogatni kell őt. Ha valami anyagi nehézségekbe ütközne, akkor is található olyan megoldás, amivel a gyerek legalább közel maradhat a cél területéhez. (Ha nem lenne pénzem teniszütőre, akkor abban segíteném, hogy labdaszedő lehessen egy tenisz bajnokságon, aztán majd alakulnak a dolgok.)

4. Kiegészítő lépések

Amikor a gyerek nagyon közel van a motiváció teljes hiányához, akkor már helyettesítette pozitív motivációját valamilyen negatívval (például drog), vagy álomvilágba menekült (például számítógépes játékok korlátlan mennyiségben) vagy csak teljes passzivitásba vonult (semmit sem csinál).

Amikor egy ennyire leromlott helyzetből indulunk, akkor szükséges lehet egy erőteljesebb indítás, például a számítógép vagy az internet megvonása annak érdekében, hogy a gyerek ne merüljön el végleg az értéktelenségben, hanem keresnie kelljen valami mást, például egy célt.

Ezt túl „erősnek” tartod? Láttam már szülőket úgy kétségbeesni amiatt, hogy a gyereket teljesen lenyelte a digitális játékvilág, annyira, hogy a valóságban már sosem volt boldog. Ezek a szülők másként vélik. Amikor pedig kitartásuk és következetes szülői magatartásuk miatt visszakapják azt a gyereküket, akinek nem múlnak el a céljai és aki boldogságra törekszik, akkor ők úgy gondolják, hogy megérte. Amikor egy gyereknél megszüntetik számítógép függőséget, akkor a célja és a tevékenységei és a boldogsága is a valós világban léteznek majd.

Utószó

Ahogyan egy felnőttnek, úgy a gyereknek is van némi esélye arra, hogy felismerje a hosszan tartó sivár állapotot, és saját maga igényeljen változtatást. Ezt azonban nem várhatjuk el tőlük, hanem segítenünk kell nekik.

Pontosan azért jelenítik meg számunkra a motiválatlanság minden mutatóját, mert segítségre szorulnak. Tekintsd úgy, hogy amit tapasztalsz, az az ő segélykiáltásuk.

A motiváció nem fekete-fehér dolog, hanem inkább egy skála, aminek alján ugyan nincs motiváltság, a tetején pedig az élethez való nagyon tevékeny hozzáállás van, de közben még számos pozitív cél és indíttatás létezik. Ezért ha valaki azt tapasztalja, hogy a gyereknek csökken a motivációja, akkor jobban teszi, ha javít ezen az állapoton, mert egy „magára hagyott” gyerek nem könnyen fordítja meg a helyzetet, a romlás iránya azonban továbbra is nyitva áll számára, hacsak egy felelősségvállaló gondos felnőtt mellé nem áll.

Novák Ferenc
társ a nevelésben
Forrás: http://www.gyerekneveles.hu