Rengeteget foglalkozik a média napjainkban az oktatással, talán azért is, mert sok a bizonytalanság, érezzük a változás előszelét. Akármi is történik, a legfontosabb kérdés az marad, hogy hogyan érzi magát a gyerek az iskolában. Örömmel megy? Érdekelt-e a tanulási folyamatokban? Meglátja az összefüggést az őt körülvevő világ és a tanultak között? Számára is világos a tanulás célja? Vannak-e tervei a célok eléréséhez? Vagy készen kapja a “kell és kötelező” kényszerítő erejével? Hatalmas a különbség. Mert míg az előbbi egy aktív, alkotó folyamat, az utóbbi passzív és tekintélyelvű.
Hiszem és vallom, hogy lehet örömmel és boldogan is tanulni, és lehet az iskola ennek színhelye. A 21. század iskolájának pedig ennek színhelyének kellene lennie. 
A napokban évfordulós Csíkszentmihályi Mihály kezdi “FLOW – Az áramlat” című könyvét egy Arisztotelész idézettel, ami régi iskolája falán volt olvasható: „A tudás gyökere keserű, de a gyümölcse édes”. Elgondolkodtatta őt ez az idézet, olyannyira, hogy kutatások sorával bizonyította, lehet másként is. Igen! Lehet a tanulás, a tudás megszerzése örömszerző folyamat.
Azt gondolom, kell is, hogy az legyen. Egyre inkább arra van szükség, hiszen ma már a pszichológia is egyre többet említi, hogy az örömmel szerzett ismeretek jobban rögzülnek a memóriában, jobbal lehet építeni ezekre a további tudásokat.
A tanulás mint örömforrás mellett másik a tanulás folyamatában fenntartott kíváncsiság is nagyon fontos.
„Ha hajót akarsz építeni, ne dobold össze az embereket, hogy fát gyűjtsenek, és ne adj nekik feladatokat. Inkább tanítsd meg nekik, hogyan vágyakozzanak a tenger mérhetetlen végtelensége iránt.” /Antoine de Saint-Exupéry/
A kisgyermek hatalmas kíváncsisággal van megáldva az őt körülvevő világ irányába. Szeret kísérletezni, felfedezni, mozogni és játszani. Ha ezeken keresztül „kínáljuk meg” őt a tanulási tartalmakkal, sokkal szívesebben fogja „fogyasztani”. Különösen, ha az erősségeire építünk, nem az elmaradásai, kudarcai miatt ostorozzuk őt.
Nagyon erősen hat a gyermekek személyiségére az, hogy milyennek látják őt a számára fontos személyek: szülei, barátai, tanárai, és milyen visszajelzéseket, megerősítéseket kap. Szomorúan tapasztalom, hogy sok kisgyermek esetében a napjainkban népszerűvé vált tanulási zavar helyett valójában tanítási zavar áll fenn. A tünetek és a következmények sajnos néha nagyon hasonlóak. Kudarcok, alulmotiváltság, romló teljesítmény és gyenge önértékelés – ez megnyilvánulhat visszahúzódásban, de akár agresszióban is.
„Ha egy gyerek nem tud úgy tanulni, ahogy tanítjuk, akkor úgy kell tanítanunk, ahogy ő tanulni tud.” – írja Ignacio Estrada, – és ez nem csupán személyi és tárgyi feltételek kérdése, véleményem szerint sokkal inkább szemlélet kérdése.
Mi az Apátkúti Erdei Általános Iskolában arra törekszünk, hogy kompetens tudást közvetítve, olyan tanulási légkört alakítsunk ki, tartsunk fenn, amely épít tanítványaink természetes gyermeki kíváncsiságára és azokra az érzelmi intelligencia elemekre, amelyek támogatják a harmonikus személyiség kialakulását és megerősödését.
Nagy öröm számunkra, hogy a mi iskolánkba valóban boldogan jönnek és tanulnak a gyerekek, közvetlen és élő a kapcsolatunk a szülőkkel, családokkal. Hiszünk ennek építő erejében.
Valljuk, hogy a leírtak meghatározhatják gyerekeink további életét és a miénket is, hiszen társadalmunk, Földünk jövője ül most tantermeinkben.
Sziráki Judit – intézményvezető
